V-e-r-t-i-g-o
(Írta: Aijin "Ai" Tenshi)
Az eső verte Tokió Shinagawa kerületét késő éjszaka… a neonlámpák világították meg az utcákat, néhány üzletember sietett haza az esőben, s ugyan a nyüzsgésben főleg fiatal lányok és fiúk jöttek-mentek a diszkókba, nem volt nyugodt a levegő.
Egy lány rohant a sikátorban, mint egy mérgezett egér. Üldözték. Egy csapat rendőr mellesleg, s tudta nagyon jól, hogy miért. Ellopott egy táska pénzt a bankból, mert ha nem adja le azt, a bandavezér feljelenti őt, és lőttek az életének. Annyi bűnt követett el, hogy biztos egy életre kerülne a rácsok mögé. Maga se tudja már, hogy egyáltalán miért él, hisz elvesztette méltóságát és büszkeségét is ezzel a rablással, amit most tesz... Azzá vált, amivé nem akart lenni soha az életben: egy csaló, egy talpnyaló…
Akino Ishihana - vagy csak becézőjén, Ina- egy rock banda gitárosa volt, ami híressé vált, csak azt nem tudta, hogy a banda frontembere, Kimi „Ryo” Ryojoku egy maffiatag volt és így tudta a bandát finanszírozni mindig. Titokban a többi bandatag családját megfenyegetette, hogyha feladják őt a rendőrségnek, gondoskodik arról, hogy ne legyen biztonságban se a gyerekük, se maguk, a szülők. Mondani se kell, rettegés uralkodott a rock bandában, de mégis írták a zenéket és koncerteztek, mivel ennek éltek. Viszont volt egy kivétel a bandában, akinek nem volt senkije, árva volt, és ez a személy volt Ina.
Ina egy fiatal, kb. 18 éves, középmagas, fekete színű, de fehér csíkokkal satírozott hajú lány volt. Öltözködési stílusa eléggé laza volt, viszont kirívó, amit egy rocksztártól el is várnak: fekete csipkés miniszoknya, necc-hálós harisnya, testre simuló fűzős top és fekete csizma. A fekete színektől szinte kitűnt sápadt bőre. Viszont hiányzott belőle az a jellem, aki korábban volt, mielőtt kiderült: csakúgy mentheti meg az életét, ha feladja azt a valamit cserébe. Ez volt a szabadsága. A szabad akarata. Röviden: megtörték az akaratát és a hitét.
Innát még mindig üldözte a rendőrség, majd befordult balra, átrohanva az úton, nem is szentelt figyelmet egyáltalán a száguldozó kocsiknak, se a jelzőlámpáknak... rohannia kell, vagy megölik… rohannia kell, vagy a játszmának vége… így is homályosult a látása és szédült szinte… Meg kéne állnia, de nem teheti, különben elkapják. És ekkor hirtelen balról egy ezüst Honda autó hirtelen fékezett, elütötte őt. A lány az utcán gurult a nedves aszfalton egy kicsit, kezéből kiesett a táska, amely szétnyílt és kihullott belőle körülbelül 2 millió yen.
- Úristen! –szállt ki egy ifjú férfi a kocsiból. – Te jó ég… Ina?! Te vagy az?!
- Hagyj… dolgom van… - mondta a lány komoran, majd lassan próbált felállni, majd hátranézett.
A rendőrök éppen keresik őt és nemsokára odaérnek… Oldalra nézett ezután és látja: a pénz a földön hever. A lány pupillái összeszűkültek a döbbenettől, s próbálta összeseperni a szétszórt pénzt.
- Ina-chan… mit csináltál? Honnan ez a rengeteg pénz?! – kérdezte az ifjú.
- Semmi közöd hozzá, Raion-san! Ezt nem értenéd! – kiáltotta vissza morcosan.
A táskát össze cipzározta és markolta annak fogantyúját, majd rohant tovább. Ina fájdalmat érzett minden tagjában, főleg a mellkasánál. De nem törődött vele, rohant, ahogy tudott. A legközelebbi sikátorban megtalálta annak az épületnek az ajtaját, ahova be kell mennie. A lány kinyitotta az ajtót, majd félhomályba belépett és bezárta az ajtót. Ahova Ina belépett, az nem más volt, mint a Perfect Love Club hátsó része. Egy diszkó a szerelmeseknek, de egyben azoknak is, akik párt keresnek vagy csak egyéjszakás kalandot. Ina hallotta a dübörgő zenét a folyosón, aminek ritmusára dobogott a szíve… a lány próbált lenyugodni, szinte érezte a torkában a szívét, annyira félt… lassan összeszedte minden bátorságát és tovább haladt, kezében a táskával. Ahogy közeledett a folyosó végi ajtóhoz, meglátott két, magas, mackós alkatú szivarozó alakot, minden valószínűséggel Ryo testőrei lehettek. Odaállt eléjük, ázottan, gyengén.
- Jelszó? –kérdezte az egyikük.
- Pain and guilt. – mondta a lány halkan.
- Bemehetsz. – szólt komoran az egyik őr, majd kinyitotta az ajtót.
Ina belépett, s látta a rock-bandát. Chi-t, a zenekar háttérvokálosát, Aku-t, a basszusgitárost, Imo-t, a dobost, és Ryo-t, az énekest.
Chi volt a legfiatalabb és legkisebb tag, szőkés haja több fonatokból állt. Félt, látszott a szemében.
Aku egy izompacsirta volt, látszott izmos karja a pólója alatt. Magabiztosan állt Ryo és Imo mellett.
Imo inkább egy középtermetű fickó volt, ő volt a banda legidősebb tagja. Büszkén állt a másik két fiú, Aku és Ryo mellett.
Ryo Ina elé lépett.
- Elhoztad?
- Elhoztam… - mondta Ina, majd a férfinak nyújtotta a táskát. – És ha nem bánod… kiszállok.
Ryo a táskát az asztalra tette, majd annak cipzárját lehúzta. A férfi kivett egy köteg pénzt. Ledöbbent, majd Ina elé ment dühösen és felemelte őt.
- Hol van az a kibaszott pénz, he, Ina?!
- Abban a rohadt táskában, te szemét állat!
- Ez neked pénz?! – ordította a srác, majd Ina elé tartott azt a köteg pénzt, s látszott rajta: hamisak, mellesleg a festék kezd elfolyni rajta.
- Sajnálom…
- Ennyit tudsz csak mondani?! SAJNÁLOD?! –s ahogy ezt mondta, Ryo a másik sarokba dobta a fiatal lányt. – Az életeddel szórakozol, ugye tudod?
- Nekem, már nincs életem… te rohadt patkány… elvetted azt is tőlem.
- El is fogom… - Ryo pisztolyt vesz elő…
- Ne! Kérlek ne tedd! -kiáltotta Chi és Ina elé ment.
- Chi?!
- Ne aggódj Ina-chan, megvédelek…
- Chi, ha téged puffantanálak le, akkor is lelőném Ina-t. Ha tetszik, ha nem...
- Nem, Ryo-kun! Nem hagyom!
- Chi, állj az útból, vagy téged is lelőnek!
- Kuss legyen Aku! – s Ryo a fiú feje mellé lőtt. – Én vagyok a főnök, nemde?
- … értettem… - mondta és a másik sarokba ment.
- Az meglehet, hogy te vagy a főnök, de nekem is elegem lett a játszmából! –szólt hangosan Imo és Iná-ék mellé ment. – Az lehet, hogy rocksztárok vagyunk, de nem a bábjaid!
- Imo… ezzel véged. – Ryo nem tétovázott, meghúzta a ravaszt és mellkason lőtte Imo-t.
- Te megőrültél… - szólt az egyik lány.
- Te is kérsz golyót, Chi-chan? Megoldhatjuk… - vigyorgott Ryo és a pisztolyt a lányok felé fordította. – Elvileg a kis nyamvadt életetek a kezemben van, nemde?
A párbeszédet hirtelen egy csipogó hang törte meg, ami a pénzes táskából jött. Ryo elfordult és a táska felé ment.
- Most, induljunk… - suttogta Aku, majd intett a lányoknak.
Ina, Chi és Aku kinyitották az ajtót, de amint kimentek azon és behajtották, rögtön egy golyó fúrta át.
- Futás! A tömegben csak nem vesznek észre minket! – szólt Aku a lányokhoz.
- De Aku, sehogy sem tudnánk kijutni, fegyver sincs nálunk! – mondta kétségbeesetten Ina.
- Ez most ne számítson Ina! Fussunk!
- Aku-kun, igaza van! Nincs fegyverünk! – mondta Chi félve.
- Lesz, emiatt ne aggódjatok! Kint, a táncparkettnél lesz néhány fegyver elrejtve.
A kis csapat átment a táncparketthez vezető titkos folyosón és kinyitották az ajtót, majd a nagy terembe kerültek. A tömeg táncolt a mostani nagy slágerre, a „Mindenki táncol”-ra.
- Chi, Ina, elvegyülünk a tömegben, és a parkett alatt megtaláljátok a pisztolyokat. A lapok üvegből vannak, csak törjétek át őket.
- Hol vagytok, Aranybogárkáim?! – ordította vigyorogva Ryo a tömegbe.
- Hívom a rendőrséget! Kint találkozunk! – mondta Aku, majd lassan elvegyült a tömegben, s mobiltelefonját elővette.
Ina és Chi táncba kezdett, közben keresték lassan azokat a lapokat, ahol a fegyverek voltak elrejtve. A színes lámpák időként túl erős fényt bocsátottak, amik a közönség lábai alatt voltak, nem volt könnyű így észrevenni, hogy valamelyikük alatt fegyver volt. Viszont a háttérben hirtelen valaki lövést adott, s a tömeg rémülten kezdett kirohanni a nagy teremből. A két lány meglátta a pisztolyokat az üveglap alatt, majd azt betörték és egy-egy oszlop mögé bújtak.
-Ina-chan… Látod a főnököt? – szólt remegő ajkakkal Chi.
-Nem Chi… de biztos megtaláljuk őt. És elintézzük örökre. Ő az igazi emberünk, akit a börtönbe kell zárni.
A két lány összenézett, majd biccentettek egymásnak, és az oszlop mögül kiálltak. Sehol sem látták Ryo-t, se az erkélyen, se a parketten. Hirtelen egy golyó suhant el Chi mellett, majd még egy Ina mellett. A két testőr lőtt, akik védték a bandavezért.
- Francba, így túlerőben vannak! Menekülnünk kell! – gondolta Ina, majd megragadta Chi-t és kirohant vele a nagy teremből ki az utcára.
Az utcán Aku várta őket, intett, majd a lányokkal rohant az utca közepén található lépcsőhöz, amely a metróhoz vezetett. Mindhárman futottak, ahogy csak bírták. Leértek, majd vártak a legközelebbi metróhoz, ami két perc múlva indult Shibuyába. Ina viszont hirtelen összeesett, s vért köhögött fel.
- Ina-chan! Mi történt?!
- Miattam ne aggódj Chi… csak… elütöttek és… menjünk inkább… - mondta, majd mosolygott véres szájjal a fiatal lány felé.
- Tarts ki kiscsaj, amint végeztünk azzal a rohadékkal, megmentünk. És folytatjuk a zenélést. Csak… ne add fel! – mondta szomorúan Aku.
- Igyekszem…
S hirtelen ekkor egy újabb két lövést lehetett hallani… s egy golyó eltalálta Ina-t a lábánál… egy másik Chi-t, őt csak súrolta a lövedék, de mindketten térdre borultak.
- Gondoltátok volna, hogy ideérek? Hehehehe, nem, ugye? Hát, kedves testvéreim, a játéknak itt a vége… De először veled számolok le, Aku… - szólt gonoszan Ryo, s egy pillangókéssel sétált Aku felé.
- Dögölj meg… Egyáltalán miért bánsz így velünk?! Nem volt elég, hogy pénzt raboltunk tőled, meg ékszereket, az életünk is kell?!
- Az élet csak egy játék fiacskám! Egy játék, érted?!
- Intézzük ezt el egyszer, s mindenkorra Ryo. – indult el az ifjú ellensége felé.
A két férfi verekedni kezdett. Ryo késsel támadt, Aku pedig puszta kézzel. Mindkét fiú ádázul küzdött a saját céljaiért. Aku hirtelen gyomron rúgta Ryo-t és így elejtette a kését. Ryo a késért futott vissza, de azt Aku félrerúgta. A két férfi most már vérre menő küzdelmet folytatott. Ryo a padlóra csapta Aku-t, majd Aku a földhöz húzta maga mellé az ellenségét. Mindketten a peron szélére kerültek, s nemsokára jön a metró. Ryo felülkerekedett, s Aku-t a peron szélére szorította, fojtani kezdte őt.
- S most lesz véged, utána meg a két csajt megdugom és megölöm. Kösz a játékot haver!
- Nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyű a dolgod, Ryo…
- Te csak azt hi…
Ryo szava elakadt, majd oldalra dőlt és legurult a sínekre. Aku gyorsan felhúzódott, hisz hallani lehetett a metró csikorgását a távolból. Aki leszúrta Ryo-t, az nem más volt, mint Chi.
- Megöltem… megöltem… megöltem… - rebegte halkan a lány, kezében a késsel, amit remegve eldobott magától.
- Köszönöm, Chi… Jól vagy? és Ina?
- Jól vagyok… Aku… de… nem bírom sokáig…
Nemsokára sziréna hangokat lehetett hallani… a mentő volt az…
- Mennünk kéne… hisz bűnösök vagyunk. Nem? – szólt halkan Chi.
- Nem. Ha megyünk, Ina meghal!
- Velem ne törődjetek…
- Nem lehet Ina-chan! Nem hagyunk itt meghalni téged!
- Csitt, Chi… menjetek. Nektek van hova hazamenni… - mosolygott feléjük a lány- Az én hazám… odaát van… csak ti ketten… legyetek boldogok…
Ina kihúzott a zsebéből egy köteg pénzt és két kis dobozkát nyújtott át Chi-nek és Aku-nak. A lány assan lecsukta szemeit, s addigra a mentősök leértek. Chi és Aku döbbenten, szótlanul térdeltek Ina mellett… Aku felállt, majd a doktorhoz sietett, aki hordágyon vitette fel lassan Ina-t.
- Doktor úr, ugye nem hal meg? Mondja, hogy nem fog!
- Fiam… a lánynak belső vérzése lehet, így nem hiszem, hogy meg tudnánk menteni… De mindent megteszünk, hogy sikerüljön.
Aku döbbenten állt, s nézte, ahogy elviszik Ina-t. Mögötte pedig zokogott Chi…
- Mi a baj Chi-chan? Mi történt?!
- Aku-kun… Chi…
Chi egy papírost nyújtott át Aku-nak, egy levél volt.
„ Drága Chi-chan és Aku,
Tudom, hogy régóta együtt vagytok, de nem tudom, meddig élek még ezen a világon. Ismerem a családotokat, és hallottam hírét, hogy nem örültek annak, amikor kimondtátok, hogy eljegyeznétek egymást, sőt, egyesen kitagadtak titeket. A fülembe jutott eme titkotok, hát teljesítettem. A pénzt, amit adtam, abból utazzatok el messzire innen, Tokiótól. Elég lesz még arra is, hogy egy kisebb garzont és néhány ruhát vegyetek magatoknak.
A dobozkában pedig a titkos kívánságotokat lelitek. Két ezüst karika gyűrűt, belemetszve a neveitek. Remélem tetszeni fog.
Ryo nagyon kegyetlen velem, s úgy érzem, az időm ketyeg. Gondoltam, ennyit megteszek a barátaimért, mielőtt távozom.
Szeretlek titeket,
Ina”
- Ina… köszönjük…
S egy újabb metró érkezett nemsokára… Aku felkarolta Chi-t, s együtt mentek el a pénzzel. A metrón leültek, majd elmentek egészen a shinkansen állomásig. Hajnalodott lassan. A fiatalok jegyet váltottak, majd felültek a shinkansenre és csendben Kyoto felé utaztak… Amint megérkeztek, az állomáson kívül található sakurafák hullajtani kezdték szirmaikat… A két fiatal összenézett, majd a dobozkákat kinyitották, és a bennük lévő gyűrűket felhúzták. A pár szomorúan nézett fel a tisztuló égre… a csöndet megtörte Chi mobiljának hangja, sms-t kapott…
„Életben vagyok, szerencsére…Raion-san meglátogatott a kórházban, befogadott engem. Bárhol is vagytok, folytassátok az utatokat. A rendőrség így is a fülemet rágja Ryo ügyében. Meneküljetek Tokióból… amíg ez a szenny nem rendeződik el, addig maradjatok távol. Majd még találkozunk, addig is írjunk egymásnak… Ina.”
Azzal Aku és Chi megfogták egymás kezét, és szomorkásan, de mosolyogva tovább indultak… egy új élet felé… új célok felé… s remélve, hogy Ina még visszatér hozzájuk.
2010-02-18.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
