W o r l d T r a v e l l e r
3. bejegyzés – Squidius, tengerek ura
Fushichou éppen arra készült, hogy megtámadja a szörnyet, aki Seashore Village-et terrorizálja, mikor egy csáp berántotta Camellia-t az éppen megfigyelés alatt lévő barlangba. A fiú nem is tétovázott túl sokat. Azonnal berohant a barlangba. Ahogy egyre és egyre jobban beljebb ment, egyre sötétebb is lett.
Fushichou: Remek…Még egy fáklya sincs sehol, hogy legalább valami világítás is legyen.
Útközben megállt egy pillanatra.
Fushichou: Valamiért rossz érzés fogott el Ai-val kapcsolatban. Hmm…No mindegy. Most nem szabad vesztegetem egy percet se.
Nem is tétovázott túl sokáig. Azonnal neki vágott az útnak ismét. De továbbra is csak a sötétben bolyongott. Viszont nem sokára halvány fény volt látható a távolban. Fushichou nem húzta túl sokáig az időt. Rögtön a fény irányába kezdett el szaladni. Amint a fény forrásához ért…
Fushichou: Na ez aztán a szoba! Eléggé takaros!
A szobában, ahová ért, egy hatalmas ketrec volt, amibe több ember is be volt zárva. Köztük Camellia is. A ketrec mellett egy eléggé termetes emberszerű polip trónolt, körülötte pedig több emberi csontváz hevert.
Camellia: Chou! Segíts!
Fushichou: Ne félj Camellia. Hamarosan kint leszel. – jelentette ki mosolyogva.
???: Hát te meg ki vagy emberke? Nem tűnsz környékbelinek.
Fushichou: Ejnye de modortalan vagy. Előbb mutatkozz be, mielőtt mások nevét kérded. – mondja egy pimasz mosollyal az arcán.
Squidius: Arcátlan kis féreg! Hogy mersz szemtelenkedni a hatalmas Squidius-sal, a tengerek urával?!
Fushichou: Ó! Szóval te lennél az a bizonyos Squidius. Hogy őszinte legyek, nem így képzeltelek el. Azt hittem valamivel harcosabb kinézeted lesz. Nem gondoltam volna, hogy egy dagadt polippal lesz dolgom.
Squidius: Hallgass! Különben…
Fushichou: Különben mi? Böfögsz egyet? – továbbra is gúnyolódik.
Squidius: Végzek veled féreg!
Fushichou: Mielőtt megpróbálsz végezni velem, elmondanád, hogy miért raboltad el a falusiakat?
Squidius: Nem elég egyértelmű? Azért, hogy csillapítsam az étvágyam! De van egy másik ok is. De azt te soha nem fogod megtudni, mert meghalsz!
Camellia: Chou! Vigyázz!
Amint Camellia elkiáltotta magát, Squidius gyomron vágta egyik csápjával a fiút, aki rögtön a falon találta magát. Vért köpött fel, de nem ordított a fájdalomtól. A polip gonoszan nevetett fel, majd leeresztette Fushichou-t. A fiú térdre rogyott és ismét megpróbált talpra állni. Ismét gúnyosan mosolygott Squidius-ra és letörölte a szájáról a vért, amit az imént köpött fel.
Fushihcou: Az minden, amit tudsz?
Squidius: Szóval nem volt elég, mi? Te kis féreg.
Camellia: Chou! Menekülj! Nem szállhatsz vele szembe!
Fushichou: Menekülés? Ilyen szó nem szerepel a szótáramban. Ráadásul hiába futnék el. Túl sokat nem érnék vele. Igazam van, jövőbeli sushi? – pimaszul vigyorog Squidius-ra.
Squidius: Úgy ahogy mondo…MINEK NEVEZTÉL TE KIS LÉGYPISZOK!!!
Squidius ismét a fiú felé csapott a csápjával, aki most sikeresen ki tudta kerülni a közelgő támadást.
Squidius: Ezt lehet kikerülted, de a következőt már nem fogod!
A polip ismét Fushichou felé csapott, de ő ismét kikerülte a támadást idejében.
Fushichou: Hoppá! Mellé! Megint mellé! Használj szemüveget!
Minden egyes alkalommal, ahogy Squidius mellé csapott, Fushichou pimaszul felkiáltott. De továbbra sem használta kardját a harcban. Csak kerülgette a polip támadásait. Azonban…
Camellia: Chou! Mögötted!
Fushichou: Huh?
A fiú nem figyelt és Squidius hátulról elkapta őt. Erősen körbe tekerte a csápjával és szorongatni kezdte, majd kisvártatva többször is a barlang falához vágta Fushichou-t. Elengedte, így a fiú a földre zuhant. Meg se moccant és jelét se mutatta annak, hogy még élne. Squidius gonoszan és önelégülten felnevetett győzelme miatt.
Camellia: Chou…- térdre rogyott könnyes szemekkel.
Squidius: Így jár az, aki ki mer kezdeni a hatalmas Squidius-sal, a tengerek urával! Muhahahahaha! – dicsekedett önelégülten.
Camellia: Miért…Miért nem futottál el…?
Fushichou továbbra is a földön hevert eszméletlenül és nem mutatta élet jelét. A fiú egy-két helyen erősen vérzett sebeiből.
Squidius: Mivel ennyire bátor voltál, nem nyersen foglak elfogyasztani. Meg foglak főzni. Amúgy sem ettem még emberpörköltöt! Muahahahahaha!
Camellia azonnal felfigyelt arra, amit Squidius mondott. Eszébe jutott az édesapja. Könnyes szemmel kiabált az eszméletlenül heverő Fushichou-nak.
Camellia: CHOU!!! KELJ FEL!!! TE NEM HALLHATSZ MEG!!!
A polip egyre jobban közeledett a földön lévő fiú felé. A lány eközben továbbra is próbálta kiabálásával felkelteni őt, de mind hiába. Nem reagált. A többi ember is segített Camellia-nak, annak reményében, hogy az ifjú vándor talán le tudja majd győzni a zsarnok Squidius-t. De fiú továbbra sem reagált semmit. A polip már vész jóslóan közel járt Fushichou-hoz. Abban a pillanatban, ahogy Squidius a fiúhoz ért és fel akarta emelni…
Fushichou: Gondold át még egyszer potrohos!
Fushichou félre gurult és sikeresen megsebezte az egyik csápját a kardjával. A polip fájdalmában felordított. Viszont a fiú már kimerültnek látszott a vérveszteségtől.
Fushichou: Heh…Belőlem nem lesz vacsi. De ettől függetlenül te még sushi-ként végzed egy étteremben. – kimerülten, de továbbra is pimaszul mosolyog.
Squidius: MEGÖLLEK!!! ELTAPOSLAK!!! – őrjöngött fájdalmában.
Fushichou: Ez kezd kicsit unalmas lenni. Szinte minden ellenfelem ugyan ezt mondta. – a fejét rázza, miközben mondja.
Squidius: ELTAPOSLAK!!!!
Fushichou: Szabad egy táncra?
A fiú olyan pózt vett fel, mintha táncra hívná ellenfelét. Squidius mérgében hevesen csapkodott csápjaival, de egy idő után ismét Fushichou-t vette célba és neki rontott. A fiú ismét kerülgette egy darabig a rohamokat. Minden támadást sikeresen hárított. Egy idő után megelégelte a kerülgetést és megállt egyhelyben kardjával a kezében.
Fushichou: No ennyit a táncról. Térjünk a tárgyra!
Squidius két csápjával indított támadást a fiú ellen. Az egyik a fejét, a másikkal a lábait célozta meg. Ekkor egy másodperc erejéig Fushichou eszébe jutott egy emlék…
Tsubasa: „Ha vízszintesen közeledik feléd két fegyver, próbáld meg egy tigris bukfenccel kikerülni azt!”
Fushichou: És mi lenne, ha most nem bukfenceznék? – kérdi magától gondolatban.
A fiú a levegőbe szökkent és vízszintesen pördült meg a levegőben, de úgy, hogy a fegyverét a mellkasához szorította a markolatánál. A tengerek ura ismét egy hatalmasat ordított fájdalmában. Ugyanis Fushichou ezzel a mozdulatával levágta azt a két csápot, amik között sikeresen elugrott.
Tsubasa: Nem ezt tanítottam neked! – szólalt meg Fushichou gondolatában.
Fushichou: Rögtönözni is kell néha. Nem gondolod, te vén szoknyavadász? – szólt gondolatában vissza nagyapjához.
Tsubasa: Vigyázz a szádra!
Nem is volt több ideje elmélkedni az ifjú vándornak. Squidius ismét támadásba lendült. De ezúttal már három csápjával támadt rá ellenfelére. Fushichou sikeresen kikerülte az újabb csapásokat is. Nem tétovázott túl sokáig. Azonnal felugrott az egyik csápra, a tengerek ura pedig ijedtében veszettül kezdett el csapkodni.
Fushichou: WOOHOO!!! RODEÓ IDŐ!!! – kiált fel örömében.
Miközben a fiú ellenfele hevesen csapkodott, ismét sikerült elvesztenie két csápját. A termet megint egy hatalmas üvöltés töltötte meg. A ketrecből továbbra is bíztatták Camellia és a többi rab, de lány csodálkozva is figyelte az eseményeket. Reménykedett abban, hogy Fushichou-nak sikerül végleg végezni a zsarnok Squidius-szal.
Camellia: Gyerünk Chou. Tudom, hogy sikerülni fog. – bíztatta gondolatban Fushichou-t.
A polip már csupán csak 4 csáppal tudott küzdeni, de továbbra is csak őrjöngött és feje lilából lassan vörösre váltott. Közbe a fiú kezdett egy kicsit homályosan látni a vérveszteség miatt.
Fushichou: A francba. Kezdek szédülni. Túl sok vért vesztettem. Ideje lezárni ezt az egészet. – gondolta.
Kis vártatva Fushichou levágta azt a polipcsápot is, amin éppen ült, Squidius pedig ismét egy hatalmasat ordított fájdalmában. De mielőtt a levágott csáp leért volna, a fiú gyorsan leugrott róla, így biztonságosan érve földet. A tengerek ura most már csupán három polipkarral tudott tovább küzdeni, és már ő is kimerültnek látszott a vérveszteségtől.
Fushichou: Ideje befejeznünk. Nem gondolod, potrohos sushi? – kérdi szuszogva ellenfelétől.
Squidius: Nem hagyom, hogy megölj! Egy ilyen kis féreg nem végezhet velem!
A polip az utolsó erejét is összeszedve támadást indított Fushichou ellen. A maradék három karjával a földbe csapott, amin a fiú könnyedén felszaladt, egyenesen Squidius nyakáig. Onnan még ugrott egyet, és így az ellenfél teljesen védtelen volt.
Squidius: T-te meg ki vagy? – kérdi rémülve.
Fushichou: Netsuretsuna Fushichou. A Netsuretsuna család leszármazottja. – jelenti ki gúnyos mosollyal az arcán.
Amint befejezte a mondatát, Fushichou beledöfte a kardját a tengerek urának a fejébe, majd egy hatalmas lendülettel megpördült, így kettévágva Squidius fejét. A fiú épségben landolt a földön, háta mögött pedig egy kisebb robaj hallatszott. Megfordult majd látta, amint a tengerek ura összeesik, és egy fénylő tárgy még leesik a nyakából. Odasétál, majd felkapja a nyakláncot. Egy elég fura kő volt rajta. Egyik része kék, a másik része pedig lila színű volt. Fushichou zsebre tette a nyakláncot, majd ismét a halott ellenfelére nézett. Kinyújtotta a karját, és úgy mutatott a polipra, mintha mondani is akarna valamit.
Fushichou: Neved mától Sushi! Foglalkozásod vacsi!
Hátat fordít, majd a ketrec felé vette irányát. A foglyok tomboltak az örömtől, hogy végre elpusztult a zsarnok Squidius. Mivel a kulcsot nem találta, Fushichou a kardjával távolította el a lakatot a ketrecről. Mindenki azonnal kiözönlött onnan és egyenesen a barlang kijárata felé vette irányát. Végül Camellia is feltűnt a tömegben. Odasétált a sebesült fiúhoz, de az csak mosolygott rá.
Fushichou: Mondtam, hogy kinyírom. – mondta mosolyogva.
Camellia: Chou…
Szorosan átölelte Fushichou-t, majd elejtett egy-két könnycseppet. A fiú kicsit meglepődve nézett rá először, de kis vártatva körbe fonta őt karjaival. Camellia lassan felnézett rá, és váratlanul gyengéden beleütött egyet a vállába.
Fushichou: Aú! Ezt miért kaptam?
Camellia: Miért nem menekültél el, amikor mondtam neked?!
Fushihcou: Egy köszönöm jobban esett volna.
Camellia: És ha meghaltál volna?!
Fushichou: Inkább örülj, hogy élve megúsztuk.
Camellia: Nézz magadra! Tele vagy sebekkel és még vérzel is! – mérgelődött, miközben ellátta a sebesült fiú sebeit.
Fushichou nem bírta tovább a lány kritizálást, így hát fogta, és felkapta a hátára, reménykedve abban, hogy hátha csöndbe marad, amíg hazaérnek. És úgy is történt. Időközben besötétedett és már a csillagokat is látni lehetett az égen. Camellia egész úton csöndbe volt és erősen átkarolta a fiút, míg egyszer csak meg nem szólalt.
Camellia: Chou…Mégis miért mentettél meg?
Fushichou: Ha nem is vérszerinti, de a húgom vagy. Az a dolgom, hogy védjelek.
Camellia: Értem. – mondta, majd lassan lezárta szemeit.
Lassan Camellia házához is értek, de közbe Fushichou észrevette, hogy a lány időközben elaludt a hátán. Elmosolyodott, majd a szobájába vitte őt. Lefektette, betakarta, majd halkan kisétált a szobából.
Fushichou: Gondolom kimerült a sok izgalomtól. – gondolta, majd elmosolyodott.
Lezuhanyozott, majd felvett egy pizsamát, ami valószínűleg Camellia halott apjáé lehetett. Mivel a lány szüleinek a szobája kulcs nélkül nem volt nyitható, és több ágy nem volt a házban, kénytelen volt az előszobában lévő fotelben elaludni.
Fushichou: Egy hosszú és fárasztó nap után édes a pihenés. Csak kár, hogy egy fotelben kell aludnom. – jelenti ki kicsit csalódottan egy ásítás kísértében.
Lassan lehunyta szemét és elaludt. Közbe már Camellia is rég az igazak álmát aludta. Eközben, valahol a hegyek között egy barlangban épen egy emberszerű sólyom száll le, majd térdre borul.
???: Mester. Squidius megbukott és megölték.
Ekkor megjelent egy félig ember, félig bika teremtmény. Valószínűleg nő nemű lehetett.
???: Hahh! Gondoltam, hogy nem fogja sokáig bírni az a hájas! Mondtam neki, hogy ne zabáljon túl sokat!
???: Nem az étel végzett vele Taurina. Hanem egy idegen harcos.
A terem egyik árnyékos részéből egy teljes páncélzatban lévő ember jött elő. A páncél teljesen fekete volt és egy-két vörös csík díszítette.
???: Szóval egy idegen harcos…
Taurina: És hogy nézett ki? Jó képű volt?
???: Kívánod, hogy rátámadjak Squidius gyilkosára, Mester?
???: Hagyd Aeros. Egyelőre had élvezze a győzelmét és pihenje ki magát. Amint parancsolom, megtámadhatod. De élve hozd elém.
Aeros: Ahogy kívánod, Mester.
Taurina: Awww! Miért nem mehetek én?!
Aeros: Mert é…
???: Hagyd Aeros. Ha annyira akar, majd akkor ő küzd meg ellene.
Taurina: Ez az!
???: Vigyázz magadra ifjú harcos. Mert hamar meghalhatsz, ha ellenem küzdesz. – gondolta magában az ismeretlen páncélos.
Folytatás következik…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
