W o r l d T r a v e l l e r
Minden egy szép nyári napon kezdődött egy nyugodt, békés kis városkában. Nem hittem volna, hogy akkor minden meg fog változni.
???: Harc!
Ez is egy átlagos, nyugodt napnak indult, mint a többi.
???: A győztes….
És én is a napi átlagos dolgaimat végeztem, mint mindenki más. Jobban mondva, ez volt az utolsó napom a dojo-ban, mivel kitanultam a kardforgatást.
???: Gratulálok, unokám. Büszke vagyok rád.
???: Köszönöm, nagyapa.
???: Most mindenki távozhat. Szeretnék beszélni az unokámmal.
A nevem Netsuretsuna Fushichou és most már egy 17 éves világ vándor vagyok. Ő pedig itt a nagyapám és a dojo mestere, Netsuretsuna Tsubasa. A váratlan kaland pedig, ezen a napon kezdődik.
1. bejegyzés – Ég veled Fushichou
Fushichou és nagyapja besétált egy kisebb szentélybe, ahol csupán egy kard volt. De e felett a kard fölött volt egy motívum is, amit nehezen lehetett kivenni, mivel az idő folyamán lekopott a falról. Tsubasa felvette a kardot, majd átnyújtotta azt az ifjú Chou-nak.
Tsubasa: Fushichou, ez a kard most már a tiéd.
Fushichou: Mi? De hát nagyapa, ez a családunk ősi kardja! Én nem érdemlem meg. Lehet, hogy most már mesterien bánok a karddal, de nem annyira jól, hogy ez a kard nálam legyen.
Tsubasa: Pedig kiérdemelted. És mivel te vagy a családunkban az utolsó, aki képes a kardot forgatni, ezért a kard nálad lesz. Felettem már eljárt az idő. Már nincs sok hátra számomra. A te időd most jött el.
Fushichou: Akkor nem ellenkezem. De továbbra is azt mondom, hogy ez nem jó ötlet.
Ezzel Fushichou átvette nagyapjától a kardot, majd a hátára csatolta azt.
Tsubasa: Most pedig menj. Van még egy dolog, amit el kell intéznem.
Fushichou: Rendben. De remélem nem megint a sok pornó magazint fogod bújni!
Tsubasa: Te kis…!
Mire Tsubasa nagyapa befejezhette volna a mondatát, Chou eltűnt. Miközben a fiú hazafelé tartott, egész úton a kardot bámulta és azon gondolkozott, hogy mégis miért hagyta rá a nagyapja. Valaki hirtelen felkiáltott a háta mögött.
???: CHOU-KUN!!! VÁRJ MEG!!!!
Fushichou: Huh?
Fushichou elrakta a kardot, majd a hang irányába fordult. Egy lány szaladt felé. Fekete hajában felbukkant egy-két rózsaszín tincs és már távolról észre lehetett venni macska fülét és farkát. A lány szuszogva megállt Fushichou előtt.
Fushichou: Szia Ai.
Aijin: Szia Chou-kun! Na? Hogy sikerült?
Fushichou: Egész jól és sikerült. Ráadásul a nagyapám még ezt a kardot is rám hagyta.
Aijin: Nahát. Tök jó. – nézi csodálkozva a kardot.
Fushichou: Mi az? Még nem láttál kardot ilyen közelről?
Aijin: Nem igazán. De valami nálam, aminek talán örülni fogsz. – mondja egy hatalmas mosollyal az arcán.
Fushichou: Na és mi lenne az?
Aijin: Csukd be a szemed és meg tudod.
Ezzel a fiú becsukta a szemét. Mikor a lány megkérte, hogy nyissa ki a szemét, Fushichou nyakában egy nyaklánc lógott. A nyakláncon egy kisebb kő volt.
Fushichou: Jé! Köszi Ai! – mondja mosolyogva, majd átöleli Aijin-t.
Aijin: Nincs mit Chou-kun. Remélem szerencsét fog hozni.
Fushichou: Na és veled mi újság?
Aijin: Velem nem történt semmi egésznap. De kérdezhetek tőled valamit Chou-kun?
Fushichou: Persze. Mi lenne az?
Aijin: Terveztél ma estére valamit? – kérdi hatalmas mosollyal az arcán.
Fushichou: Hát, hogy őszinte legyek, igen.
Aijin: De kár. – mondja csalódottan.
Fushichou: Még azt se mondtam, hogy mit tervezek.
Aijin: Bocsi! Na és mit terveztél?
Fushichou: Azt terveztem, hogy ma este elmehetnénk egy kicsit szórakozni. Amúgy is elég rég voltunk már így valahol. – mondja mosolyogva.
Aijin: De jó!
Aijin hirtelen a fiú nyakába ugrik az örömtől és véletlenül mindketten a földre kerülnek. A lány még a földön is ölelgeti Fushichou-t.
Aijin: Jaj de jó! Jaj de jó! Jaj de jó!
Fushichou: Oké, ennyi elég lesz szerintem.
Lassan mindketten feltápászkodnak.
Fushichou: No én mentem. Majd este találkozunk. Majd lesz egy meglepetésem a számodra. *kacsint*
Mikor Fushichou rákacsintott a lányra, Aijin elpirult.
Fushichou: Na szia!
Aijin: Szia Chou-kun!
Miután Fushichou elbúcsúzott Aijin-től, hazafelé vette az útját. Út közben még rengeteg barátja gratulált neki a nagyapja dojo-jában elért eredményéért. Mikor hazaért, felosont a lépcsőn, a szobájába. Miután letette a nagyapjától kapott kardot, vissza lement a földszintre. De nem talált otthon senkit.
Fushichou: Különös…Sehol senki….
A fiú ránézett a kandalló tetején lévő órára.
Fushichou: Pedig még csak 1 óra múlt. Ilyenkor már rég mindenki itthon szokott lenni. Na mindegy…Addig is eszek valamit, amíg mindenki távol van.
A konyha felé vette az irányát. Kinyitotta a hűtőszekrényt és ennivaló után kezdett el keresni.
Fushichou: De legalább itthon nem kell attól félnem, hogy valaki a sikeres vizsgámmal kezd el idegesíteni….egyelőre.
Miután bezárt a hűtőszekrényt, a televízió képernyőjén akadt meg a figyelme, amit valaki bekapcsolva hagyhatott.
Fushichou: Remek…Még a tévét is bekapcsolva hagyják. Ennyire hanyagnak lenni!
Mikor már kapcsolta volna ki a készüléket….
Hír bemondó: És most élő közvetítés Twilight Town-ból.
A tévé a város központját mutatta.
Hír bemondó: A mindenki által ismert gonosz tudós, Dr. Mortimer, egy szörnnyel átvette a város irányítását, így a lakóit arra kényszerítve, hogy adják át neki vagyonaikat és a vezetőség tegye őt Twilight Town vezetőjévé.
Fushichou: Banyek…Azt hiszem tennem kéne valamit.
Eközben a városközpontban…
Dr. Mortimer: Nos? Hajlandóak végre behódolni nekem? Vagy azt akarják, hogy én kis Melákom érvényesüljön?
A doktor egy elég magas félig oroszlán, félig krokodil, félig madár teremtményre mutatott, aminek látszólag nem volt túl magas az értelmi szintje. Melák éppen a doktor mellett ült és bámult a tömegre. Egy férfi felkiált a tömegből.
???: Arra ne is számítson Dr. Mortimer! Twilight Town nem fogja önt a vezetőjévé választani!
Dr. Mortmier: Valóban? Akkor szeretné látni az én kis teremtményem tartson egy kis demonstrációt az erejéből? Melák! Kapd el! – a férfi mutat.
Melák: Melák pusztít!
Ezzel Melák nekirugaszkodott és a férfi felé támadt mancsaival. A férfi még időben félreugrott, de a karja megsebesült.
Dr. Mortimer: Melák! Gyere vissza!
Melák: Melák jön!
Ezzel a szörny visszament az emelvényre és leült a doktor mellé.
Dr. Mortimer: Nos? Továbbra sem hajlandóak megtenni engem a falu vezetőjének?
Fushichou: Ugye viccelsz? Ki akarna egy dilis, vén fazont és egy retardált „mittudoménmit” a város vezetőjének?
Fushichou lassan felsétál az emelvényre, közbe Melák bambán bámul a fiúra. Dr. Mortimer viszont eléggé dühösnek látszik.
Dr. Mortimer: Gúnyolódsz velem fiacskám?
Fushichou: Doki vagy és mégis rákérdezel a nyilván valóra? – kérdi gúnyos mosollyal az arcán.
Dr. Mortimer: Ha nem maradsz csöndbe, mindjárt felapríttatlak az én kis Melákommal!
Fushichou: Ez? Aprítani? Még egy legyet se tudna lecsapni.
???: Fiam! Ne hősködj! – parancsol rá a sérült férfi.
Fushichou: Nyugi apu. 5 perc és vége lesz ennek a két szerencsétlenségnek.
Dr. Mortimer: Igen?! Na azt majd meglátjuk! Melák! Kapd el!
Melák: Melák pusztít!
Ezzel Melák nekiugrott a fiúnak. De Fushichou időben félreugrott, így sikeresen kikerülte a szörny támadását, majd arra helyre nézett, ahova a bestia éppen csapott.
Fushichou: Ugye? Mondtam én! Még egy legyet se tud lecsapni! – tovább gúnyolódott.
Dr. Mortimer: Mit szerencsétlenkedsz Melák! Gyerünk és intézd el!
Melák: Melák pusztít!
Fushichou: Csak ezt tudod ismételgetni?
Melák a fiú felé lendítette a karját, de Fushichou még idejében felugrott. A szörny elvesztette a fiút a szeme elől.
Melák: Hova tűnt? Melák nem látja a fiút.
Dr. Mortimer: A fejeden van te ütődött!
Melák: Huh?
Fushichou: Szia! – lehajol és a szörny szemébe vigyorog.
A bestia feldühödött, majd megpróbálta lecsapni a fiút a fejéről. De Fushichou ismét gyorsabb volt nála és leugrott a szörny fejéről időben, így Melák saját magát ütötte le.
Melák: Ez fájt! Bibis lett a fejem!
Fushichou: Mi van? Bibis lett a feje? Ez nagyon gáz hallod e….
Dr. Mortimer: Elhallgass! Melák! Ne csak ácsorogj! Kapd már el végre azt a kis bajkeverőt!
A szörny elkezd dühösen csapkodni a karjaival minden erejével, de mind hiába. A fiú minden támadást sikeresen kikerült. Melák teljesen kifáradt és kidőlt végkimerültségtől, így lehetőséget adva Fushichou-nak a támadásra. A fiú nem is tétovázott sokáig. Megragadta a kardját, amit a nagyapjától kapott, és átdöfte a szörnyet. Melák felordított a fájdalomtól, majd abban a pillanatban el is hallgatott. A szörny nem mozdult többet.
Fushichou: Na ez ennyi volt. Na doki? Szeretne Monszta Melák után menni? – kérdi gyilkos mosollyal az arcán.
Dr. Mortimer: Kérlek ne ölj meg! Mindent jóváteszek! Ígérem! Csak ne ölj meg!
A doktor letérdelt, majd elkezdett hajlongani, csak hogy a fiú életben hagyja őt. Eközben Fushichou egyre jobban közeledett felé kivont karddal. Leguggol Dr. Mortimer elé, majd a kard életlen oldalával enyhén megüti a doktor fejét vele.
Fushichou: Remélem többet nem fogsz idejönni és zaklatni a város lakóit.
Dr. Mortimer: Ígérem!
A fiú feláll, hátat fordít a doktornak, majd elsétál. Ugyanakkor Dr. Mortimer is feláll és elővesz a zsebéből valamit.
Dr. Mortimer: Ég veled, te kis bajkeverő!
Fushichou: Huh?
A doki egy gránátot dobott Fushichou felé, amit a fiú szerencsésen kettévágott. A robbanószer kettéesett és elkezdett szikrázni. Hirtelen egy különös energia jelent meg a fiú mögött.
Fushichou: Mi a….?
Dr. Mortimer: HAHAHAHAHAHAAA!!! MOST VÉGED, TE KOTNYELES KÖLYÖK!!!
Az energia körbevette Fushichou-t. A fiú próbált szabadulni, de késő volt. Fushichou eltűnt az őt körülvevő energiával együtt és csak egy doboz, amire egy vörös kendő volt kötve, maradt utána, ami minden bizonnyal a zsebéből hullt ki. A tömegből Aijin ordít fel.
Aijin: CHOU!!!!!!!!
Takeshi: FIAAAM!!!!!!!!
Dr. Mortimer: HAHAHAHAHAHAHAAAAA!!!!!!
Fushichou apja felrohant az emelvényre, majd megragadta a doktort a nyakánál és ütni kezdte Dr. Mortimer arcát. Pár ember visszafogta a férfit, nehogy megölje a doktort. Dr. Mortimer félholtan hevert a földön. Aijin is felrohant az emelvényre és térdre roskadt könnyes szemmel azon a helyen, ahol Fushichou eltűnt. Felvette a körbe tekert dobozt és kinyitotta. A dobozkában egy nyaklánc volt és egy üzenet.
A lány alaposan elolvasta az üzenetet.
Aijin: Szia Ai. Remélem tetszik….
Fushichou: …a nyaklánc. Rengetegszer támogattál, így gondoltam meghálálom valahogy. Mikor megláttam ezt a nyakláncot, rád gondoltam rögtön. Viseld egészséggel és remélem szerencsét fog hozni számodra a jövőben. Szeretettel…
Aijin: …a te Chou-kun-od.
A lány magához szorította a nyakláncot és a levelet, majd bánatában felsírt.
Aijin: CHOU!!!!GYERE VISSZA!!!!!
Twilight Town rendőrei éppen elvezették a félholtra vert doktort, aki a felfordulást okozta. De eközben megérkezett Fushichou nagyapja, Tsubasa is a helyszínre.
Tsubasa: Mi történt?
Takeshi: Az a szemét megölte a fiamat! – Dr. Mortimerre mutat dühösen.
Tsubasa: Mi csoda?! Azt meg ho…
Dr. Mortimer: Nem öltem meg.
Ekkor mindenki a doktorra meredt.
Takeshi: Ha nem ölte meg, akkor mégis mi történt vele?!
Dr. Mortimer: Ez még csak egy kísérleti stádiumban lévő fegyver volt. Az élő szervezetet képes lebontani, majd egy másik helyen ismét felépíteni.
Takeshi: Akkor még is hol van a fiam?!
Dr. Mortimer: Fogalmam sincs. Minden bizonnyal a bolygó egy másik felén van. De az sem kizárt, hogy egy másik dimenzióban van. Bár ebben erősen kételkedem.
Takeshi: Hozza vissza a fiamat!
Dr. Mortimer: Sajnos nem tudom. Az, hogy a fia hol van, már rejtély.
Takeshi: Maga szemét…MEGÖLÖM!!!
Tsubasa: Higgadj le! – visszafogja Takeshi-t.
Takeshi: Na de…
Tsubasa: Csak annyit tehetünk, hogy várunk és reméljük, hogy Fushichou-nak semmi baja.
Aijin: Chou…
Vajon hová tűnhetett és mi történt Fushichou-val? Fogja még Aijin látni őt valaha?
Folytatás következik...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
