Angel Wars –4. rész
Inoru feláll, majd ismét lebegni kezd az ablak előtt. A lány lassan hátrál, s eltűnik az esőben.
Onimaru: Ne húzd az időt. Még sok dolgom van.
Inoru váratlanul Onimaru háta mögé kerül és kilöki őt az ablakon, majd utánaered és eltűnik ismét az esőben. Onimaru kibontja a szárnyait
Onimaru: Lökdösni még a kisgyerekek is tudnak. Ez minden?
Inoru: *torz hanggal* UgYaN....
Inoru először egy kunait vág Onimaru karjába, majd a kezébe, ezután gyomron rúgja, majd a szárnyába tép. A fehér angyalon egy karcolás sem esik. Inoru belevág Onimaru gyomrába, majd a másik szárnyába, de így sem sebezte meg ellenfelét.
Onimaru: Azt hiszem, most már én jövök.
Onimaru megragadja a lányt a nyakánál, de az belekarmol a kunai késeivel Onimaru arcába. A pengék összetörnek, majd a lány Onimaru szívére üt erősen, de ezt se érezte meg a férfi sün.
Onimaru: Ha lenne szívem, ez lehet fájt volna.
Inoru: Akkor ez lehet fájni fog... *villámot idéz meg és azt átszúrja Onimaru-n*
Onimaru: Ez csikis ... De most én jövök! *megragadja Ino-t a nyakánál, majd a falba dobja*
Inoru: Au... ez fájt…
Inoru nehézkesen kimászott a falból, majd Onimaru a földbe rúgja őt.
Inoru: ... *KÖHH* ... *vért köp fel*
Onimaru: Csak ennyit tudsz?
Inoru: Ugyan...
A lány feláll, majd Onimaru felé repül, kezében egy vilámmal. A férfi elhalad Inoru mellett, majd pár fekete tű jelenik meg a lányban. A lány megfordul, eldobja a villámot, majd az kétfelé válik, és az egyik Onimaru hátába a másik Onimaru farkát karcolja. A férfi sün egy kicsit kibillen az egyensúlyából. Inoru hátbatámadja Onimaru-t, majd egy kunaival sebzi a farkát ismét, így az ellenfél ismét kibillen. Onimaru csettint egyet és az egyik árnyéktű robban, s az épület tetejére repül. A lány hátrabillen a robbanástól, s követi ellenfelét, közben eltűnik újra az esőben. Onimaru ismét csettint, s a rejtőzködő lány ismét előbukkan, ellenfele mellé esik, s észreveszi gyengepontját. Onimaru ismét csettint és még egy tű robban. Inoru felkiált fájdalmában.
Onimaru: Még 7 tű van benned. *egymás után hétszer csettint*
Inoru: AKKOR SE ADOM FEL! *utolsó erejével megragad egy kunai-t és levágja Onimaru farkát félig*
Onimaru: *térdre hull* ...Ghu....
???: Onimaru...Elég...*egy árnyék áll a legközelebbi tornyon* Tudod, miben egyeztünk meg. Most még nem. *az árnyék eltűnik*
Inoru: Ez ki volt?
Onimaru: *talpra áll* Majd idővel megtudod. Most menj. Akina majd körbevezet.
Inoru: Nem bírok állni... lebénítottál... *próbál felállni, de nem bír*
Onimaru: Akina. Foglalkozz vele. *elsétál*
Akina: Üdv újjonc... *felkapja Inoru-t*
Onimaru bemegy és távozik a helyszínről, Inoru pedig nézi őt…
Akina: Csak nem megtetszett Onimaru Nagyúr, kicsilány...?
Inoru: *elvörösödik* … most tagadjam?!
Akina: Hihihi, az arcodról le lehet olvasni mindent Inoru-san. No gyerünk, lefürdetlek...
A két lány bemegy az épületbe, majd a fürdőszobában Akina megengedi a vizet a kádba. Amint a kád megtelt vízzel, gyógynövény keveréket öntött bele Akina, s belefektette Inoru-t a kádba.
Akina: Látom, Onimaru rendesen foglalkozott veled... –mondta, miközben szedte ki a tűk maradványait a lányból. Eközben Onimaru visszasétált a szobájába, felöltözött, majd elindult a tárgyalóterem felé…
Ai és Yamimaru ismét alszik, Ai viszont mocorog az ágyban... Ai egy laborban találja magát hirtelen, összedrótozva egy géppel. Mellette sebészeti eszközök és különböző gépek, amik az adatait mutatják és a pulzusát. A lány lassan felkel, majd ledöbben a látványon, ami fogadja őt. Hirtelen hangokat hall…
Hikaru: Nagyuram, biztos, hogy ezt akarja? Ő a lányom, nem használhatom kísérletekre!!
Onimaru: Talán kételkednél bennem?
Hikaru: Nem kételkedem, de a lányom ő! Inkább mást fogasson el, de ne a lányomat!! Miért ő kell neked?
Onimaru: Mert benne megvan az, ami nekem kell.
Hikaru: De mi?! Egy a vérünk, mégis mi az, ami nincs bennem?
Onimaru: Te nem vagy tiszta angyal.
Hikaru: Ai sem!
Onimaru: Csak hogy benne van tiszta angyal vér is a te,vámpír véreddel együtt.
Hikaru: A kettőt nem lehet szétválasztani. Egyformán kapta az anyja és a saját véremet.
Onimaru: És ki mondta, hogy ketté akarjuk választani?
Hikaru: Ha angyalt akarsz, akkor őt nem tudod felhasználni. És ha akarnád se hagynám.
Onimaru: Kimondta, hogy nem fogod? *lefogják Hikaru-t hátulról*
Ai: APAA!!!
???: Ai, ébredj!
Ai az ágyból hirtelen felkel, és levegő után kapkod félelmében…
Yamimaru: Ai, minden rendben?
Ai: Nem igazán... rémálom gyötört...
Yamimaru: Mégis mi?
Ai: Apa... Onimaru...
Yamimaru: Vagyis?
Ai: Apám Onimaruval dolgozott. Én voltam a kísérleti alany. Apa védeni akart, de Onimaru lefogatta őt. Aggódom… ez így nem mehet, hogy nem tudok semmit!! –a lány felkel és felöltözik gyorsan, majd a hátára csatolja a Fehér Rózsa katanáját és a derekára az AngelBlade-et- Onimaru-hoz megyek.
Yamimaru: Inkább ne. Túlságosan legyengültél.
Ai elindul az ajtó felé, amikor…
Yamimaru: *visszafogja Ai-t* Várj holnapig. Azzal nem érsz el semmit, hogy most oda csörtetsz azok után, ami ma történt. Azzal,hogy csak úgy visszarontasz, nem érsz el semmit,csak megöleted magad.
Ai: Nem fog megölni. Ha meg is fog, akkor hősiesen halok meg legalább… *komoran mosolyog vissza Yamimaru-ra*
Yamimaru: Te nem vagy eszednél...
Ai: Tudom. Különös, hogy féltesz engem…
Yamimaru: Mégis miért lenne az?
Ai: Nem úgy tűnt, mintha bárkit is féltenél, rajtam kívül.
Yamimaru: Az a feladatom, hogy téged védjelek.
Ai: *megfordul Yami felé teljesen, majd a kardjára támaszkodik* .... és ezt kitől kaptad?
Yamimaru: Magamtól.
Ai: Persze, persze... megbíztak téged inkább szerintem...
Yamimaru: Nem bíztak meg.
Ai: *Yamimaru-hoz lép* És még azt hittem, hogy egy márványszobor a szíved...
Yamimaru: …. *elpirul egy kicsit*
Ai: *mosolyogva* Nocsak, lebuktunk volna?
Yamimaru: Hiába tagadnám.
Yamimaru Ai-t átöleli, s a lány is átkarolja őt.
Ai: S miért titkoltad előlem az érzéseidet?
Yamimaru: Erre magam sem tudom a választ. Nos… még mindig menni akarsz?
Ai: Kéne, de.... valami visszatart... De ha nem is Onimaru-hoz megyek, akkor körülnézek a városban. Új még nekem ez a hely, szóval… ha nem bánod…
Yamimaru: A helyedben nem mennék. Veszélyesek ilyenkor az utcák.
Ai: Ne aggódj. Vigyázok majd magamra. Meg ki szeretném ereszteni a gőzt a fejemből.
Yamimaru: Te tudod. De tényleg vigyázz magadra.
Eközben Onimaru szállásán…
Akina felöltöztette Inoru-t a kék, fehér virágmintás kimonójába fürdetés után.
Akina: Készen is volnánk... gyönyörű vagy Inoru.
Inoru: Köszönöm, Akina.
Akina: Most már csak várnod kell a Nagyúrra….
Onimaru a tárgyaló teremben van, és éppen a többi emberrel tárgyal.
???: És mi lenne a terve, Mr. Shirokishi?
Onimaru: Egyszerű. Elfoglalni Angyalföldét.
???: Szinte képtelenség ez, már megbocsásson! Tőlünk ilyesmit... nem várhat.
Onimaru: Na és ki mondta, hogy maguknak kell harcolniuk, uraim?
Hitogoroshi Ryochi: *bejön* Hallgassanak Onimaru Mesterre emberek!! Aki ellenkezni mer, annak a fejét szegem. Tudja nagyon jól a dolgát, nemrégiben beszéltünk.
A katonák félve néznek Onimarura és Ryochira.
Onimaru: Nos? Van valami ellenvetésük?
Katonák: Nincs!
Ryochi: Helyes. Most pedig távozzanak. Onimaru-val szeretnék beszélni négyszemközt.
A katonák kimennek.
Ryochi: Örülök, hogy engem keresett meg ez ügyben. A város egyik legnagyobb orgyilkosa vagyok, bár nem szokásom mondani, de a munkám a hivatásom -mint hallhatta a nevemben is.
Onimaru: Ezért is bíztam rád ezeket a mihaszna katonákat.
Ryochi: Ezeket? Ezek semmire sem képesek. Mind fél tőlem.
Onimaru: Azt akarom, hogy gatyába rázd őket.
Ryochi: És mégis hogyan? Ha félelmet látok a szemükben, s nem tiszteletet, hanem gyávaságot. Akkor semmit sem érnek-
Onimaru: Azt már rád bízom, hogy hogyan faragsz belőlük katonákat. 2 hónap múlva legyenek harcra készen. *távozik*
.
Ryochi: Onimaru.... számítok rád is...
Akina időközben Inoru-t Onimaru szobájába kíséri, s bemennek… Onimaru pedig indul az irodája felé.
Akina: Várj itt rá. Biztos örülne a teának is, amit készítettél. Nos, sok sikert a megbeszéléshez.
Inoru: Meglesz.
Pár perc múlva Onimaru belép.
Inoru: *félénken* Jó estét... Onimaru Nagyúr.
Onimaru: Üdv.
Inoru: Nagyuram. Beszélni szeretnék veled.
Onimaru: *leül a karosszékbe* Hallgatlak.
Inoru: Nos... szeretném, ha segíthetnék neked.
Onimaru: Ezt már tudom.
Inoru: De ha lehet, örökre. Bármit megteszek érted. Szolgálatodra leszek. Csak... ne hagyj el engem.
Onimaru: Rendben.
Inoru: Hahh? *meglepődik Onimaru válaszán*
Onimaru: Talán nem érted? Mondom rendben.
Inoru: Értem, értem. *elmosolyodik* Csak... azt hittem nem fogsz ennek örülni. Féltem, hogy visszautasítasz.
Onimaru: Mégis miért tenném? Kiváló harcos vagy. Nekem pedig szükségem van minden kiváló harcosra.
Inoru: Nem tudom... csak féltem... "Mert tényleg felnézek rád...és tetszik az, aki vagy." *Onimaru szemeibe néz*
Onimaru: Ennek örülök. De nem szabad félned, különben gyenge leszel. Gyenge emberekre pedig nincs szükségem.
Hana közben lassan leereszkedik és benéz Onimaru-ékhoz…
Hana: "... Inoru? Azt hittem halott! Ilyen nincs... ehhez a rohadékhoz készül pont? "
Inoru: Mégvalami Nagyuram. Ha lehetséges... tanítson engem a harci technikáira. Erős akarok lenni, védelmezni akarlak...
Onimaru: Biztos vagy benne? Ha azt a harcművészetet választod, többé nem lehetsz jó. Nem segíthetsz másokon, csakis magadon.
Inoru: De miért? *furcsállóan néz Onimarura*
Onimaru: Mert ez a törvénye a Kagetachi-nak.
Inoru: ...értem...
Onimaru: És még valami.
Inoru: Nos, Mester?
Onimaru: Ezt a tudást ne add tovább senkinek.
Inoru: Ígérem, nem fogom.
Onimaru: Rendben.
Inoru: Milyen fegyvert kell használnom akkor? Tudod... én egy hibrid vagyok fajilag, de tiszta angyal. Sötét angyal.
Onimaru kihúzza a fiókját, kivesz belőle egy fiolát, majd odadobja Inoru-nak. A lány elkapja a fiolát, majd Onimaru-ra néz. A fiolában egy szürkés-feketés ital van.
Inoru: Mihez kell ez?
Onimaru: Idd meg.
Inoru megissza a folyadékot, Onimaru pedig vár. Amint Inoru lenyeli,valami hírtelen a földre teríti és mozdulni se bír.
Inoru: ÁÁÁÁÁ!!!
Onimaru: Most már csak ki kell bírnod.
Onimaru vár, amíg Inoru talpra áll. A lány még mindig fekszik, de lassan feláll lassan.
Onimaru: Nehogy azt hidd,hogy vége van.
A lányt ismét lerántja valami a földre, de most már sír kínjában, viszont bírja. A gonosz fehér sün még vár, majd Inoru lassan feláll ismét.
Onimaru: Úgy látom, kiálltad a próbát.
Inoru: Próba?
Onimaru: Igen.Hogy képes vagy e befogadni magadba a rosszat.
Inoru *kábán*: Mester... mi volt... ez a szer?
Onimaru: Csak egy szer,amitől képes leszel megtanulni azt,amit én is tudok.
Inoru: Ha így lenne, akkor most nem lennék kába...és... hideg...
Onimaru: Ez a mellékhatása.
Inoru: Lássuk, most mire jutnánk... *lassan előhúzza a katanáját* Mutass egy célpontot... ki akarom próbálni, mi ez...
Eközben Hana még mindig lesi őket.
Hana: " Egy Szerrel tett ekkora erőre?? Ez lenne az Árnyék Kardjának titka?!"
Onimaru: Sajnos ez még nem minden. Még tanulnod is kell.
Inoru *komor tekintettel*: Mester... van egy olyan érzésem, hogy figyelnek minket...
Onimaru: Én is tudom már egy jó ideje.
Hana: "?!"
Raidon: *megjelenik Hana mögött* Helló szépségem! Itt ólálkodunk, ahol nem kéne?
Hana: *ledöbben, de nem néz hátra, majd egy gyors mozdulattal elvágja az indát egy késsel, ami tartja őt, és lezuhan*
Raidon: Nahát!Így távozni!A végén még kilapul az úton! Sebaj! Majd a takarítók elintézik! *eltűnik*
Hana: Viszlát, Szivi! "Ha nem tudnád, ez csak egy trükk volt..."
Onimaru: Úgy néz ki, a mi kis kémünk távolodik tőlünk.
Hana még mindig zuhan, majd két másik indát idéz és rögzíti azt egyik zászlórúdon, így fenntartja magát.
Hana: Ez nem lehet igaz... miért, Inoru? Miért?!
Onimaru elindul a könyvespolc felé, Inoru pedig kíváncsian figyeli őt. Onimaru levesz egy könyvet a polcról, majd egy titkos átjáró nyílik meg.
Onimaru: Kövess. *elindul lefele a lépcsőn*
Inoru követi a mesterét, hamarosan egy barlangba érkeznek. Inoru nézelődik, kíváncsi, hogy hova vezet az út, ahova Onimaru kíséri. A barlangban egy furcsa gyűrű alakú szikla tátong.
Inoru: Ez mi?
Onimaru: Erre lesz a gyakorlótér.
Inoru: Gyakorlótér?
Onimaru: Igen.
Néhány lény elkezd leselkedni kettejükre, támadásra készen…
Onimaru: Ezek meg hogy jöttek át?
Inoru: *kihúzza lassan a katanáját - LightningStar-t* Ha tudnám....
Onimaru: Valami nincs rendjén.
Az egyik lény: Átjöttünk a portálon... megölni téged, mert a szered a mi vérünkből van....
Onimaru: És szerinted engem érdekel?Szerintetek ti egyáltalán képesek lennétek megérinteni engem?
???: Ha úgy nézzük, igen.
Onimaru: Bolondok vagytok.
???: Mi? Ugyan. Inkább te.
Onimaru: Tegyetek próbára.
???: Csak bosszút állunk azokon, akik a vérünket vették az erejükért.
Ai: *kilép a sötétségből és Onimaru elé áll.* Üdvözletem... Onimaru...
Onimaru: Mit keresel te itt kislány?
Ai: Bosszúra esküdtem az apám miatt...S hogy ne legyek egyedül, van egy pár vendégem...
Folytatása következik…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
