Angel Wars –3. rész
Akina sietett Yamimaru és Ai után, amikor hirtelen egy hálóban találja magát, s a hálót néhány kunai kés a falhoz rögzíti.
Akina: Mi a…?
???: Ez de egy mázlista lövés volt! Heh! Na asszem te se fogsz már túl sokat mozogni!
Akina: Csak szeretnéd...
???: Na arra kíváncsi leszek!
Akina körbenéz, majd a késével igyekszik szétvágni a hálót. A hálót sikeresen szétvágta, s menne tovább, ámde az idegen sün megjelenik előtte, megragadja Akinát, és a falhoz szegezi pár kunai tőrrel.
???: Hova,hova szivi? Te nem szöksz, csak ők ketten. Na meg persze én.
Akina: Ki a franc vagy te, hogy beleszólsz?! Semmi közöd az ügyhöz! És ha kedves az életed, most elengedsz!
Aoi: No nézzük...Egy: Az én nevem Mikomi Aoi. Kettő: Van közöm az ügyhöz. És három: Kedves az életem és most nem engedlek el. Nekem csak ennyi volt a dolgom. Te már nem nagyon fogsz messzire menni. *megcsókolja az ujját,majd azt Akina ajkaira simítja* Na Ciao! – kacsintott Aoi, s otthagyta Akinát.
Időközben az épület tetején landol a menekülő páros. Yamimaru még egyszer visszanéz arra az ablakra, ahol Onimaru áll. Ai körülnéz, hogy nem figyeli-e őket valaki, Aoi landol mellettük.
Aoi: Én végeztem. De úgy látom, gyorsabbak voltatok. Sebaj, majd legközelebb.
Ai: Hmmm? *értetlenül néz Aoira*
Aoi: Mi az szivi?
Ai vörösödve néz Aoi-ra és Yamimaru-hoz húzódik, Yamimaru pedig Ai-ra néz.
Yamimaru: Csak nincs valami baj?
Ai: Neeem.... csak..... *Aoi-ra mutat* Mégis miért sziviztél le, amikor nem is ismersz, te?!
Aoi közelebb lép Ai-hoz és a lány felé hajol.
Aoi: Mert ez vagyok én.
Ai ennek hallatán még mindig vörösen és megszeppenten néz Aoi-ra.
Yamimaru: *komoran* Aoi. Elég.
Aoi: Nyugi. Tudod, hogy csak marhulok. Na mindegy. Én most lépek.Csáó.
Eközben a három sün közelében két sünlány beszélgetett, ámde az egyik fojtogatta a másikat… egyikük Haraise volt, a másik egy halványrózsaszínű, zöld hajú, alacsony sünlány, aki fekete csizmát és narancssárgás nyári ruhát viselt.
???: Mi a frászt akarsz tőlem? Azt sem tudom, merre van Ai!
Haraise: Oooh dehogynem, érzem, hogy itt tartózkodik valahol. Mondd, merre jár most. Különben végzek veled.
???: Azt lesheted, te.... Angyalok réme... *és amint ezt kimondta, szirmokká vált*
Haraise a levegőbe szagolt, s megérezte Ai szagát.
Haraise: A közelben vagy... Érzem.....
Yamimaru: Ez Aoi. Elég kiszámíthatatlan.
Ai: Yamimaru… Tűnjünk el innen…
Yamimaru: Én is így gondoltam… *elindul Ai-val*
Ai: Nem azért… érzem, hogy itt van...
S ekkor a hátuk mögött egy ismerős hang ütötte meg a fülüket.
Haraise: Hogy itt vagyok, hugica?!
Yamimaru felkapja Ai-t és leugrik az épület tetejéről vele, de hirtelen eltalálja Yamimaru kabátját több helyen egy-egy vörös dárda és az fenntartja őket. Haraise megjelenik előttük, lebegve… ámde a fején áll egy kézzel valaki, csak nem vette még észre a lány…
Haraise: Üdvözletem Szívecskéim, rohanunk valahová? Nagy kár.
Aoi: Ejnye. Titeket nem lehet egy percre se magatokra hagyni?
Haraise morcosan felnéz szúros szemekkel az ifjú sünre, Aoi pedig a lány szemeibe néz mosolyogva.
Aoi: Amúgy szia neked is szépségem.
Haraise: Neked meg viszlát!
A gonosz angyal ezzel megragadta Aoi-t és földrecsapja, majd egy vörös dárdát dob rá. Aoi gyorsan megragadja a dárdát és azt az épületbe vágja, így annak köszönhetően nem zuhan le. Haraise pedig támad Yamimaru-ékra…
Aoi: Aú! Ez fájt! Hát ennyire nem szeretsz?
Haraise: Csöndet!! Látom, nem engeded a lányt, Yamimaru... akkor sajnos kénytelen vagyok így elvégezni a munkát.
Aoi arcon talpalja Haraise-ét, miközben Yamimaru próbál szabadulni. Kettejüket cseresznyafavirág szirmai veszik körül, majd azok ráhullanak a dárdákra és a dárdák széttörnek, s egy-egy inda elkapja őket.
Yamimaru: Mi a…?
???: Üdv, én vagyok az... Haru Hana!
Ai: *vidáman* Hana!!
Hana: Láttam, hogy bajban vagy, gondoltam segítek.
Yamimaru: Erre most nincs időnk. Engedj el minket, s eltűnünk el innen.
Hana: Segítek, ha nem bánnád, Kedves Idegen. *idéz még két indát, amin gyorsan leereszkedhetnek* Ezzel hamarabb leértek. Most menjetek, segítek a társatoknak!
Haraise és Aoi már hevesen küzdöttek egymással. Haraise nem bírja követni Aoi támadásait, de Aoi is kapott ütéseket és sebzéseket az ellenfelétől. Aoi viszont már nagyon bosszantja Haraise-t.
Haraise: Szállj már le rólam, te szöcske! *küzd Aoi ellen*
Aoi: Adj egy okot!
Haraise: Vagy meghalsz!
Aoi: *mosolyogva* Nincs kedvem hozzá.
Haraise: Akkor húzz a fenébe!
A bosszús angyal Aoi-hoz érne, amikor két inda leszorítja Haraise kezeit.
Hana: Ne olyan hevesen, Haraise!
Aoi: Most miért csináltad ezt? Pedig már kezdtem élvezni a dolgot!
Hana: Haraise... add fel.
Haraise: Nem fogom soha. Tudhatnátok mindketten ezt!
Hana: Sok a duma, csajos...
Hana befogja egy óriási szirommal Haraise száját, s az lassan égetni kezdi Haraise-t.
Aoi: Ez nem ér Hana! Én akartam vele szórakozni.
Hana: *csábosan néz Aoi-ra* Miért nem velem szórakozol inkább?
Aoi: Nyugi. Veled is fogok szivi. *kacsint Hanára*
Hana: Nos, Aoi, akkor te jössz.
Az ifjú zöld férfi sün eltűnik, majd megjelenik Haraise mögött. Pár másodperc múlva Haraise-n több vágási seb jelenik meg. A sötét angyallány próbál felordítani, de a szirom miatt nem tud. A szirom elolvad, majd Haraise kitör…
Haraise: *démonias hangon* Most győztetek.... De ennek MÉG NINCS VÉGE!!!! - alulról felcsap egy fekete láng, majd eltűnik.
Aoi: Na, ez is eltűnt.
Hana: Ne is törődj vele. Nem hiszem, hogy utoljára találkoztunk.
Aoi: Szerintem se. Na akkor most törődhetek veled is. *simogatja Hana arcát*
Hana: A végén még rákvörös leszek....
Aoi: Miért is? *még mindig simogatja Hana arcát*
Hana: Mert…
Hana pirulva néz Aoi-ra, a fiú pedig közelebb hajol Hana-hoz.
Hana: Mit akarsz, Aoi-kun?
Aoi: *Hana fülébe suttog* Szerintem menjünk haza mi is. Otthon majd megtudod.
Aoi Hana szemeibe nézett, a lány közelebb húzódott Aoi-hoz. Eközben Ai és Yamimaru egy másik sikátorban húzódtak meg…
Yamimaru: Remélem leráztuk az üldözőnket.
Ai: Én is…
Yamimaru: * Körbenéz és közbe fülel* … biztonságos a hely… mehetünk tovább.
A két sün továbbindul az otthonukhoz, de Ai elszomorodva néz egy kicsit Yamimaru-ra.
Ai: Mondcsak... tudsz valamit még Onimaruról?
Yamimaru: Hogy érted?
Ai: Nem fogadott-e fel valakit.... név szerint, Hikaru Tenshi-t?
Yamimaru: Fogalmam sincs. Miért kérded?
Ai: Nos.... Az apámnak van köze Onimaruhoz. Kutatások kapcsán lépett fel... ennyit tudok csak mondani, mást nem.
Yamimaru: Hmm...Ez gyanús.
Eközben Onimaru-nál… Akina betér, szétszaggatott ruhában és kimerülten…
Akina: Üdvözletem, Nagyuram...
Onimaru: Nos?
Akina: Nem sikerült elkapnom őket… Közbejött még egy angyal, Haru Hana... és egy halandó, aki segített Ai-nak meglógni... viszont már tudjuk, hol tartózkodnak…
Onimaru: Egyelőre várunk.
Akina: Várunk? Mégis mire?
Onimaru: Már most el tudnám őket taposni, de az nem lenne kihívás. Várom, hogy fejlődjenek.
Akina: Nagyuram, akkor miért nem most lépünk? Ott van náluk az AngelBlade, simán meghódíthatnánk az egész világot... és nem utolsósorban Angyalföldet!
Onimaru: Viszont ne felejtsd el,hogy náluk van a Devil Blade is. Nálam gyengébbekkel pedig nem harcolok.
Haraise is betoppan, zilált állapotban: néhány seb van a karjain, a lábain, mellesleg a ruhája is eléggé tépett. Onimaru rá néz.
Haraise: Ezek... még... megkeserülik...... *sigh... sigh*...
Akina: Te jó ég... Haraise?! Veled mi történt?!
Haraise: Szerinted mi, kispofám? A Húgom... elillant... mellesleg az a nyamvadt dudvalány tette ezt velem... Ai legjobb barátnője.... Meg valami srác, aki mellette állt...
Onimaru: ....
Akina: Ketten elbántak veled, angyallétedre?
Onimaru: Az e világiakat se érdemes lebecsülni. Ezt te is megjegyezhetnéd.
Haraise: Mert? Már megbocsáss Onimaru, de velük végezhettem volna, ha az a dudvalány nem mérgez... meg...
Haraise összeesik, karjaiból kezd kinőni 1-1 lián, rajtuk húsevő virágokkal… Akina hátrál Haraise mellől…
Akina: Wáááh!
Onimaru: Hmph.... Úgylátszik neked se tanították meg, hogy soha ne becsüld alá az ellenfeled. Yamidon.Takarítsd fel.
Yamidon: *megjelenik a legközelebbi csövön* Igenis. *felkapja Haraise-t, majd eltűnik vele*
Onimaru kisétál a teremből, Akina pedig utána megy.
Akina: Hogyhogy eltakarítod? Nem értelek... Meg se próbálod menteni?
Onimaru: *rádobja a kabátját a fogasra* Csak hogy tudd, Haraise a tanítványom és nem arra tanítottam,hogy alábecsülje az ellenfeleit!
Akina: Elhiszem, de miért nem mented meg?!
Onimaru: *komoran bámul ki az ablakon* ....
Akina: Nos?
Onimaru: Mert az a harci stílus,amit mi használunk,a gonoszságból nyeri erejét.A jó tettek gyengítenek minket.
Akina: Értem. Most már világos.
Egy váratlan pillanatban berepül egy boríték Onimaru szobájába. Odakint villámlik. Két villámlás között a szemközti épület tornyán feltűnik egy árnyék, majd eltűnik. Akina a fehér sün mellé áll.
Akina: Kit látott, Nagyuram?
Onimaru: Senkit.
A férfi sün felkapja a borítékot, majd megnézi azt. Két kanji van rajta: az esőé és az imádkozóé.
Onimaru: Ametame Inoru... Ő meg ki lehet?
Akina: Érdekes, nincs más a borítékon?
Onimaru: Nincs. *leteszi a borítékot az asztalra*
Akina: Nagyuram, miért nem nyitja ki a borítékot? Nem úgy tűnik, mint amiben bomba lenne, vagy kábítószer, vagy bármi, ami halált vagy sérülést okozna.
Onimaru: *ránéz a borítékra* .....Ismeretlenektől nem fogadok levelet. *a fürdőszoba felé veszi az irányt*
Onimaru: Tégy, amit akarsz.
Onimaru becsukja maga mögött a fürdőszoba ajtaját s zuhanyozni kezd, közben Akina felbontja a borítékot és kiveszi belőle a levelet, s azt elolvassa. Onimaru nemsokára kisétál a fürdőszobából félmeztelenül, csurom vizesen.
Akina: Nagyuram, ennek bizonyára örülni fog! A levélben egy ifjú lány, Ametame Inoru kérné tőled, hogy a mestere légy!
Onimaru: *megtörölközik, s félre dobja a törölközőt* Nem fogadok több tanítványt. *kinyitja a szekrényét, majd felvesz egy inget*
Akina: De hisz az imént halt meg Haraise. Az ő helyére léphetne esetleg...
Onimaru: Haraise még életben van. Most éppen a gyengélkedőben van.
Akina: Azt hittem megszabadult tőle, hogy az imént parancsolta, hogy... takarítsák el…
Onimaru: Ha én segítettem volna rajta, akkor gyengültem volna. Már elfelejtetted volna? Nem cselekedhetek jót.
Egyszer csak villámlik és esni kezd, majd lebegve megjelenik az ablakban egy kék színű, feketehajú sünlány, ezüstösen csillogó szemekkel – Onimaru-ék előtt. A lány harci ruhában volt, nyakában egy tollas medál lógott, fejében pedig 2 madártoll volt látható. A lány leül az ablakpárkányra a zárt ablak előtt, Onimaru viszont nem törődik a lánnyal.
???: Üdv, Onimaru-san....
Onimaru: Nem tudom, mit akarsz, de nem érek rá.Most egy tárgyalásra kell mennem. *felvesz egy nyakkendőt*
???: Ametame Inoru vagyok... segíteni akarok neked...
Onimaru: Már mondtam. Nem érek rá. Akina, kísérd ki a hölgyet.
Inoru bedob egy medált, ezzel széttörve az előtte levő ablakot.
Inoru: Akkor se, ha ez az ára? Ez egy kulcs az egyik rúnához Angyalföldre, amit annyira kerestél...
Onimaru: *felveszi a medált, majd visszadobja* Akkor megyek át, amikor csak akarok.
Inoru: Csak van egy kis gond. A rúnák őrzője én vagyok, és nem engedhetek át senkit. Gondolod, én nem tudok arról, hogy te ide-oda jársz Angyalföldön? Örülj, hogy létezésedről még nem tudnak, mert én vagyok a felelős azért, hogyha valaki, idegen, betör Angyalföldre.
Onimaru: És szerinted engem ez érdekel?
Inoru: Tudom, hogy a legkevésbé sem. Segíteni akarod neked. Engem nemrég száműztek Angyalföldről, másnap jelentik majd be, csak még egyelőre végezhetem a munkámat.
Onimaru: És miben tudnál segíteni?
Inoru: Bármiben. A levélben leírtam, hogy mikre vagyok képes.
Onimaru: Akina, a levél nálad van.
Akina: Lássuk csak… képes viharokat idézni ez a lány egyetlen imával. Sötét Angyal, a harcos rangú, uralkodó eleme a víz.
Onimaru: *leveszi a nyakkendőjét,majd az ingét* Na, akkor mutasd is be.
Inoru: Mire kíváncsi Onimaru-san?
Onimaru: Arra, hogy mire vagy képes. Ha tudsz rajtam egy sebet ejteni, talán átgondolom a dolgot.
Inoru: *gonoszan elmosolyodik* Kihívás nekem...
Folytatása következik…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
