Az Angyalföldi törvények között a legsúlyosabbat eddig sosem követte el senki… hogy egy nemes-lelkű angyal olyan angyalba legyen szerelmes, kinek a kezén ártatlanok vére szárad, és erre nem volt mentség az se, ha az illető szíve tiszta volt. Ámde…

Angyalföldön terjed egy olyan jóslat, hogy valaki ezt a törvényt meg fogja szegni, s ezáltal megtöri a törvények szigorú láncát. Viszont akkor az élete végéig rejtőzködnie kell, üldözni fogják a törvényszegőt a párjával együtt, hatalmas vérdíjat tűzve rájuk. Ez természetesen jót jelent a fejvadászoknak, és mily ironikus, hogy Angyalföldön ilyesmire is sor kerülhet –mivel a legjobb fejvadászok általában sötétszívű nemes fekete angyalok, és ha angyal angyalt öl, az nem a legszebb látvány. Az angyalföldiek között nagy a tisztelet és a hűség, de ha tiltott szerelmesekről van szó a környéken, akkor is megmaradnak ezek a tulajdonságok… mégis, ha egy másik angyalföldi szemeibe néz az egyik „bűnösen szerelmes” angyal, látja akkor, hogy nem kedvelik sem őt, sem a párját; sőt, egyenesen megveti őket…
Kétélű penge a tiltott angyali románc:

„Valahol megváltás lehet… valahol pedig kárhozat… egy viszont mindig biztos: az effajta szerelem áldozatokkal jár…”

Yamimaru a sötétségben lebegett egyedül, csukott szemmel, majd a lábait talaj érte. Egyszer csak egy gyönyörű angyali ének üti meg a fejét.

Próbálta megérteni azt, amit az angyal mondott, kinyitotta szemeit, s kereste a sötétségben a hang forrását… Hirtelen a sötétséget egy kékes fény törte meg, s egy női alak vált láthatóvá fehér angyalszárnyakkal és ezüst glóriával. Ruhája halvány rózsaszín volt, melyet egy szívcsat tartott össze a lány derekán. A sünlány bőre fehér volt, haja pedig hosszú és fekete, melyet egy ezüst glória vett körbe. A lánynak csak a körvonalát lehetett látni a fényben. Yamimaru lassan közelített hozzá, miközben hallgatta énekét, amit most már jobban értett…

Yamimaru: Ne haragudj, hogy megszakítom az éneket, de… Ki vagy te? Nagyon szép a hangod, angyalhoz méltó…

S a lány lassan megfordult Yamimaru felé, ugyan az arcát nem látta a férfi sün, de a lány csillogó kék szemeit igen. Yamimaru szívét hirtelen melegség töltötte el, ahogy azokba a szemekbe nézett… A lány Yamimaru felé nyújtotta a kezét…

Sunsetgrace-ben éjszaka volt ismét, a csillagos ég alatt a város nyugodt volt és csendes. Kurokishi Yamimaru már felkelt, de Aijin Tenshi még mindig mélyen aludt az előző napi démonvadászat után.

Aijin: *felkel, álmosan néz Yamimaru-ra* Mi az, történt valami?

Aijin oldalra néz, s meglátja a kardját, amely kékesen csillog. Komoran néz arra, majd felkel az ágyból, gyorsan lemosdik és felöltözik, majd a kardot tokostul a hátára csatolja.

A ház közelében viszont egy feketehajú, kékszemű, magas sötétlila sünlány figyelte Yamimaru-t. A hátán egy tűzmintájú katana volt csatolva bíbor-fekete tokkal, a derekán lévő övön 1-1 pisztolytáska volt rácsatolva, benne két pisztollyal, egy harmadikban pedig egy revolver volt. A revolvert kivette, belehelyezett egy tár golyót, majd rácsavarta a hangtompítót és keresztbe vette Yamimaru-t.

Yamimaru egy kattanásra volt figyelmes, és a füleit hegyezte. Érzi, hogy baj van. Aijin mellé áll.

???: "A fenébe... ez nem jó, nincs egyedül az áldozatom... bár, miért ne?

Azzal a sünlány Ai lábába célzott, de a golyó mellé ment.

A két sün a lövés irányába fordult, mindeközben gyorsan felszereli a távcsövet a lila sünlány a revolverére. Yamimaru viszont az egyik katanáját megragadta – támadásra készen.

???: "Francba, észrevettek! De nem adom fel!” *beméri Yamimaru-t ismét* Most megvagy!

A lány lőtt ismét Yamimaru-ba, de azt a sün kikerülte.

Az idegen sünlány egy horgot dob drótkötéllel a ház tetejére. A horog beleakad egy biztonságos pontba a háztetőn. A lány a kötelet kifeszíti egy rúdon, majd az övére csatol egy biztonsági kötelet és átsiklik Yamimaru-ékhoz, siklás közben katanát ránt és támadásra készül, szemei pedig élesebbekké válnak.

Abban a pillanatban a sötétlila sünlány beugrik az egyik ablakon át -azt összetörve- és Yamimaru-t támadja a katanával. Yamimaru blokkolja a támadásokat, s miközben küzd a lány ellen, Aijin hátulról támadja az idegen az AngelBlade-del. Az idegen a másik sün támadását is blokkolja, de hirtelen Yamimaru őt hátulról elkapja, és a nyakához szorítja a kardot.

Yamimaru: Pedig jobb lesz, ha elárulod. Mert akkor túl hamar vége lenne az életednek.

Akina: Nem tudtad kislány? Onimaru le akar számolni a pasiddal. Yamimaru, csak egyet kér tőled a Nagyuram. Állj mellé... Különben kénytelen lesz megölni téged.

Aijin: Nem értek semmit, elmagyaráznád végre, miért akarod megölni Yamimaru-t? Azt sem tudom ráadásul, ki az az Onimaru!

Akina: Inkább ne akard tudni Szívecském. A végén téged még magáévá is tenne, és a szárnyaidat kitépné. Majd megölne.

És azzal Akina megragadja Yamimaru kezét, amelyikben a kardját tartja, majd azt elkezdi égetni erősen; másik könyökével pedig üt a férfi sün gyomrába –így kiszabadulva. A lány az ablakon át kiugrott és talpraesett az utcán, majd elfutott, de Aijin követte őt. Akina mindezt észrevette és zsákutcába került nemsokára, ezzel csapdába csalva üldözőjét. Akina egy hirtelen mozdulattal Aijin háta mögé került és lefegyverezte őt.

Akina lebilincselte Aijin kezét és lábát, majd a száját is betapasztotta, nehogy képes legyen varázsigét mondani.

Raidon és Akina a lányt felkapta, majd elindultak mesterükhöz.

Akina: Onimaru boldog lesz, ugyanis ez a lány egy angyal... *elmosolyodik*

Akina: Igen. A hátán láttam halványan a szárnyak helyét, mellesleg érződik róla, hogy angyal.

Aijin: "Csak szabaduljak ki, és megtudjátok, milyen angyal vagyok...."

Akina: Mellesleg Ai… Gondolatolvasásra vagyok képes, úgyhogy ne is próbálkozz ellenem.

Raidon: És amíg Akina is itt van, addig én is képes vagyok rá. Az én specialitásom mások egyes képességeinek a lemásolása.

Raidon és Akina ennek hallatán gonoszan elmosolyodtak, majd nemsokára megérkeztek Onimaru főhadiszállásához, majd Onimaru szobájába mentek.

Onimaru egy hírhedt gonosz fehér angyalsün volt, Yamimaru testvére volt ő, a város központjában élt, egy felhőkarcoló tetején. A fehér sün szobája keleti stílusú volt, volt egy kisebb asztala, mely oltárra emlékeztette inkább az embereket, rajta koponyákkal és gyertyákkal. Az oltár előtti falon a bűn, a démon, és a gonoszság papírra festett kanji-ja lógott, amiket még a sün maga készített. A szoba színe vörös volt, a gerendái, ablakkeretei és oszlopai pedig feketék.

Onimaru éppen bámul ki az ablakon hátrakulcsolt kezekkel.

A parancsra a két sün lerakta a foglyul ejtett Aijin-t.

Akina: Amennyiben valamit kérne tőlem, Nagyuram, azonnal teljesítem. Csak egy szavába kerül... Jó éjszakát.

Akina és Raidon távozik a szobából. Onimaru Aijin felé fordul,a szemei sárgán izzanak,mint Yamimaru szemei. Aijin Onimaru szemeibe néz félve.

Aijin: "És még a gondolataimat is tudja olvasni... Mégis honnan hallott rólam?! Alig egy napja, hogy idekerültem és már tud mindent felőlem?!"

Onimaru: Persze, hogy tudok olvasni a gondolataidban. Raidon-nal ellentétben én meg tudom őrizni mások képességeit. Hogy honnan hallottam rólad? Tudni szeretnéd?

Haraise belép Onimaruhoz, sötét színű kimonójában, övén pedig egy katana csillant meg. Aijin meglepődve néz rájuk, és még jobban fél Onimaru-tól mostanra.

Aijin próbál a bilincsekből kiszabadulni, de mindhiába.

Haraise: Így igaz. Miután száműzettek engem Angyalföldről, Onimaru mellé álltam. Ha te nem rúgsz a rúnákba, akkor már rég halott lennél. Most pedig távozom. Onimaru, ha bármilyen segítségre lenne szükség, csak szólj.

Aijin: "Rohadék... Ezért kellett az AngelBlade neked, hogy Onimaru-nak add? Miért?!"

Aijin: "Egy ilyen angyali kard csak az én kezembe kerülhet. A családomban apáról fiúra vagy lányra szállt. Belőlük lettek a legjobb harcosok. Magam is harcos vagyok, ezt bizonyára tudod. De akkor is... Ez a kard mocskos kézbe nem kerülhet! Nem tudnátok irányítani, mellesleg tisztátlan lelkű ember kezében halált jelent a kard!"

Onimaru: Erre is van megoldásunk. Ráadásul te még nem tudsz valamiről. Ha egyszerre veszik kézbe az Angel Blade-et és a Demon Sword-ot,akkor a kettőből létrejön a Chaos Saber…

Onimaru Aijin mellé guggol és fölhajol, Ai pedig komoran néz a sün szemeibe.

Onimaru: … vagyis nem lesz rám hatással az, amit te mondtál. Már csak a Demon Sword-öt kell megtalálnuk, amit a barátod rejtett el.

Aijin: "Ezért még ... nem, nem mondhatom ki... Tiszta lelkű ilyesmit nem mondd ki...”

Onimaru: Csak szerinted. Ismertem ám az apádat. Hogy honnan? Nos, én már jártam a világotokban, Angyalföldön.

Aijin: "Mi közöd volt az apámhoz? Nemes-lelkű volt, akárcsak az anyám...."

Onimaru: Segített egy-két kutatásban, csakhogy később meghalt. A szobájában megtaláltuk a naplóját.

Yamidon megjelenik Onimaru mellet és átadja a naplót neki, majd távozik. Onimaru kinyitja a naplót, majd felolvas belőle részleteket:

"25. nap: Sajnos a kísérletem nem volt tökéletes, hogy 100%-ig angyal legyek. Csak annyira futotta, hogy angyal szárnyaim legyenek és elfojtsam a vérszomjam. A fogaim sajnos ugyanúgy megmaradtak."

"32. nap: Egy bizonyos Kurokishi Onimaru látogatott meg a minap. Érdekelte a kutatási eredményeim. Miután meglátta őket, azonnal a szárnyai alá vett és fizette a kutatásaim. Igaz, így ott kellett hagynom a családom."

Aijin dühében próbálta szétfeszíteni a bilincsének láncait, mindeközben egyik szeme vörössé vált… mint amiben a düh tűzként égne, vagy vérként folyna le.

Onimaru: Ha hiszed, ha nem, ez a tiszta igazság. S hiába küzdesz, vagy tagadod le mivoltodat.

Onimaru: Nem hazugság. Azért fizettem a kutatásait, hogy létre hozzon nekem egy kisebb sereget.

Aijin: "Apám sosem a hatalomért küzdött... Kihasználtad... Te ... Szemét... Patkány!!"

Aijin: „Erősen kétlem, amit az apámról mutattál...fogadni mernék, hogy hazudsz... Hacsak nem vagyok én annyira naiv..."

Onimaru ismét kinyitja a naplót és lapoz benne, majd kivesz egy fényképet, melyen Ai apjával áll közösen egy teremben és egyenruhában. Ezt a képet megmutatja Aijin-nek, majd elrakja.

Aijin: "... Egyszer még... Bosszút állok rajtad... Bosszút... Állok... Rajtad.... Rajtad... Rajtad, rajtad, RAJTAD!!!!"

Aijin még jobban szétfeszíti a bilincsét, és egyszer csak szétcsattan az egyik láncszem, így szabaddá téve a kezeit. Letépi a szájáról a kendőt és kiköpi a tömést, majd a vámpírfogai kivillannak, és vöröses szemei felcsillannak.

Onimaru: Azt hiszed még így is van esélyed ellenem? És ne is próbáld megidézni az AngelBlade-et. Itt nem fog menni. Ezt a helyet úgy alakítottam ki, hogy blokkolja a harci vagy idéző mágiákat.

Aijin: Lehet nincs esélyem ellened, de tudod, mi éltet engem. Küzdj, az utolsó vérig!

Aijin nekiugrik Onimaru-nak, de a lány támadásától kitér egy könnyed mozdulattal kitér a gonosz sün, így a lány a padlóra esik.

Onimaru: Látod, látod. Nem éri meg harcolni ellenem. Még így is, hogy félig angyal, félig vámpír vagy, nincs semmi esélyed ellenem.

A lány észreveszi az egyik katanát, ami a falra volt függesztve. Odarohan és leveszi azt, majd Onimaru felé halad lassan -közben kivonja a katanát a tokjából. Onimaru gonoszan elmosolyodik.

A férfi sün megjelenik a lány angyalsün előtt, megfogja a katanát a pengénél és gyomron térdeli a lányt, s a lány összecsuklik. Onimaru elrakja a katanát, de a lány megpróbálja elgáncsolni a férfi sünt. A férfi sün a föld felé zuhan, de a kezével felfogja a zuhanást, majd egy könnyed mozdulattal ismét talpra áll. Aijin talpra áll és elveszi a másik katanát, ami az oltára előtt van. A lány támadóállást vesz fel.

Aijin: Nem számít. De ahogy elnézem, mégis van éle, csak fordítva. Semmi gond, így is többre megyek.

Aijin: Gondolod én nem voltam dühös? Még az vagyok, csak igyekszem hidegvérrel és nyugodt fejjel küzdeni.

Aijin: Nem érted? Már rég feladtam az életemet. Tudom, hogy végem. Nemhiába mondtam azt, amit, pár perccel ezelőtt...

Aijin: Valaki nemrég meg akart ölni. Mi ez a hirtelen meggondolatlanság? Ha a helyedben lennék, már rég végeztem volna az ellenségemmel.

Onimaru: *gonoszan elmosolyodik* Csak hogy nekem dolgom van veled. Kellesz a kutatásokhoz.

Aijin a bal csuklója felé fordítja a kard pengéjét.

Aijin elvágni készül a csuklóját, de hirtelen egy közeledő motor hangját lehet hallani a háttérben.

A lány megvágja a csuklóját és elkezd folyni a vére, de Onimaru megjelenik mellette, megköti a karjait, majd begyógyítja a sebet.

A lány arcon köpte a férfi sünt, a férfi letörli az arcát. A motor hangját egyre közelebbről lehet hallani, majd hirtelen csend lett… Egyszercsak betörik az egyik ablak, s egy sün áll a betört ablak előtt, de az árnyék eltakarja őt.

Az árnyékból Yamimaru lép elő, jobb keze be van fáslizva.

Yamimaru: Bocs a késésért, de volt egy kis dolgom. Nos... Ha nem gond,akkor Ai-t most magammal viszem. *elmosolyodik*

Yamimaru felkapta Aijin-t és az ablakon át távozott, majd szigonypuskájával egy hát tetejébe horgot lő erős drótkötéllel, s azzal átlendültek a felhőkarcolóból egy másik épület tetejére.

Folytatása következik…