Angel Wars –1. rész

Angyalföld… Az egyetlen hely volt a világon, ahol mindig béke honolt. Ez a hely arról volt híres, hogy csakis angyalok lakták, nem számított, hogy tisztavérű-angyal-e vagy sem, viszont nagyobb súlya volt annak, hogy mennyire volt nemes és tiszta lélek az odatérő angyal. Ez volt ott a „Nemes-lélek Törvénye.” Emiatt aztán elég nehéz volt a dolga annak, aki ott akart élni.

A királykék égen a felhők lassan vándoroltak a tengerpart felett. A tenger a holdfénytől csillogott, a szél pedig a cseresznyefákat lágyan ringatta és a cseresznyefavirág szirmai a széllel szálltak. Leírhatatlanul szép idő volt kivételesen Angyalföldön.

A helyszínen egy fehér bőrű, fekete hajú, kék szemű sünlány a tavaszi kimonójában nézte a partot az egyik cseresznyefavirág tövében. Hajába néha-néha a szél belekapott, de ez nem igazán zavarta őt. Álmodozva nézte a csillagokat, a tenger csillogását… A lány egyike volt a hírhedt angyalföldi harcos-angyaloknak, A Szeretet Angyala… ő volt Aijin Tenshi, vagy csak „Ai” a baráti és családi körében.

Aijin már elég idős volt ahhoz, hogy választhasson a leendő ifjú harcos angyalok között, akik a kezéért küzdöttek, s bár nem tudni, miért, Aijin még nem érezte úgy, hogy bárki mellett lekötné az életét. Viszont remélte, hogy hamarosan rátalál majd valakire, aki igazából szeretni fogja őt. A lány gondolkodása közben lassan lecsukta szemeit és elszunnyadt… Álmában a parton sétált és látott egy ifjú férfi fekete sünt, fekete és vörös tollú angyalszárnyakkal. Nem tudta a lány, hogy miért, de férfi felé ment, hogy jobban megnézhesse őt; úgy érezte, mintha már régebbről ismerné őt. A fekete sün tőle egy kicsivel magasabb volt, majd Aijin felé fordult.

???: Nem a te világodból származom, azt ugye tudod?

Aijin: Nem számít. Meg szeretnélek ismerni… Jobban.

 ???: A régi angyalföldi törvényeddel ütközik a szerelmünk. A lelkem jó, de nem egy ember vére szárad a kezemen. Nekem is a nehezemre esik, hogy nem szerethetlek az ócska törvény miatt… A döntés a te kezedben van. Egy viszont biztos… *átkarolja Aijin-t* én mindig melletted leszek…

Aijin: Én is veled…

 
Aijin egyszer csak felkelt ebből az álomból, s furcsállóan felnézett az égre… hajnalodott, de nem is ez számított neki. Kérdések százai kavarodtak a fejében: Ki lehetett ez a fekete sün az álmában, egyáltalán valós személy volt az illető, vagy tényleg csak egy álom? A lány visszaindult a faluba, hátán a kardjával, de hirtelen rossz érzés kerítette a hatalmába. Füstszagot érzett a távolból, majd lángokat látott felcsapni a messzeségben. A lány nem tétovázott és futott a hely felé, ahogy csak tudott, így eltérve arról az útról, ami a faluba vezetett volna.

A rúnák közelében levő templom tetején egy női alak állt, de hogy ki volt az, nem lehet kivenni... Szinte csak egy árnyékként látszódott a füst miatt. Aijin megérkezik a rúnákhoz és látja az alakot a tetőn, aki ész nélkül gyújtja fel a környéken a kolostort tűzgömbökkel. A lány előveszi a kardját, az AngyalPengét (AngelBlade).

Aijin: Hé, te ott!  Ki vagy te, hogy megzavarod a nyugalmat Angyalföldön?! Hogy kerültél ide?

???: Hármat találhatsz, kis húgom.

Aijin: Haraise Tenshi…

Haraise: Eltaláltad.

Haraise Tenshi Aijin nővére volt. Fekete színű sünlány volt, haja vöröses fekete, szemei pedig méregzöldek voltak, melyekből érződött a sünlány hidegvérűsége. Őt száműzték Angyalföldről, mert embereket ölt ész nélkül, mindemellett elárulta egyszer a testvérét. A szívét gyűlölet fűtötte a szívét és bosszú, ő volt a Bosszúálló Angyal.

Aijin: Takarodj innét... *a lány felé nyújtja a kardot*

Haraise: *hűvösen* Állíts meg, ha tudsz.

Aijin: Meg foglak... *leereszti a kardját és elindul Haraise felé*

Haraise: Csak szeretnél.

Aijin kezében a kard elkezd kékesen csillogni. Haraise is kardot ránt. Aijin felugrik Haraise mellé és támad, de az ellenfele egy könnyed mozdulattal kivédi a támadását, majd félre löki őt.

Aijin: Au... *feláll lassan* nem adom fel, az utolsó csepp véremig küzdök mindig, ezt te is tudhatnád! 

Haraise: Lehet, hogy az elszántságod nagy, de soha nem leszel erősebb nálam.

Aijin: Akit csak a gyűlölet fűt, az sosem erős...

Haraise: Kipróbáljuk?

Aijin: Persze…

Haraise: Akkor csak gyere, gyenge kis húgom.

Aijin: Gyenge... Ezt a szót nem ismerem. Lássuk, mire vagy képes!

Aijin támadóállást vesz fel, Haraise viszont egyből támad a lányra egy tűzlabdával. Aijin kikerüli a tűzgömböt, ellenfele viszont megjelenik a háta mögött. Aijin nem néz hátra, majd hátulról belerúg Haraise-be, de Haraise elhajol, majd kirúgja Aijin lábait. Aijin háttal érkezik az egyik rúnának, és azelőtt kifekszik és a hátán elkezd vérezni... A rúnakő elkezd csillogni...

Haraise: *a kardját Ai nyakához tartja* Itt a vége, húgom. Nos? Feladod?

Aijin: Úgy ismersz... mint aki... feladná?!

Amint kimondta, Aijin megragadja Haraise kardját és kirántja azt a kezéből, majd lehúzza maga mellé őt és farkasszemet néz vele.

Haraise: *megragadja Ai arcát* Most lesz véged.

Haraise  tenyere egyre forróbb volt, próbálta megégetni Aijin-t. Aijin megragadja Haraise kezeit és visszalöki őt, majd feláll és a kardjával lecsap rá, de a támadás elől kitér a testvére. Aijin egyet suhint és nekilöki ellenfelét egy másik rúnának, ami elkezd vörösen izzani, ellenfele kezéből kiesik a kard. Haraise viszont felpattan és elkezd körbe-körbe rohanni Aijin körül, így elterelve a figyelmét. Aijin próbál koncentrálni, de késő: Haraise hirtelen felbukkan előtte, gyomron térdeli és félre rúgja a lányt. Aijin összeesik és még jobban kezd vérezni.

Haraise: Eddig bírtad és nem tovább. *felveszi Aijin kardját* Hagyom, hogy itt vérezz el. De ha túlélned, akkor élj szégyenben, gyenge kis húgocskám. *elindul*

Aijin: *angyali hangon* TEDD LE A KARDOMAT!!!

Haraise visszanézett Aijin felé, majd ránéz a lány kardjára és azt a gyomrába dobja. Aijin próbálja kihúzni magából a kardot az utolsó erejével, de szeme lassan lecsukódik, keze pedig a földre csapódik. Haraise felveszi a saját kardját és távozik a helyszínről.

Haraise: „Nem volt nehéz dolgom. Mindenki gyenge volt. Még szánalomra se méltók. Ai kardja az enyémhez képest gyenge, mint a harmat… Csak hadd legyen nála.Ez a kard, ami most nálam van, sokkal erősebb. Azt hittem, Aijin erősebb mára, de kellemesen csalódtam…” Kíváncsi lennék rá, hogy milyen erős lett volna ő a későbbiekben.

Aijin: *megjelenik kékesen villogó aurával* Igazán...? *gonosz mosollyal közelít, miközben a szárnyait kitárja*

Haraise: *lassan megfordul* Csak nem visszatértél?

Aijin: Mivel itt állok előtted... 

Haraise: Úgy néz ki, mégse vagy annyira gyenge, mint képzeltem. És gondolod, még így is felveheted velem a versenyt?

Aijin: Egyet kértem mindig tőled, miután eltűntél és száműztek Angyalföldről. Hogy hagyd békében élni az ittenieket. Ennyire nagy kérés ez?

Se szó, se beszéd, Haraise egy gonosz mosollyal elrohan Aijin elől. Aijin követi őt, s visszatérnek mindketten a rúnákhoz, ahol korábban harcoltak. Haraise az egyik rúna mellett megáll, Aijin pedig vele szemben áll.

Aijin: Rendezzük le itt ezt most. És mindörökre...

Haraise: Szerintem majd később, ha ismét látjuk egymást.

Aijin: Majd a túlvilágon, valamikor.

Aijin ismét támadásba lendül, de Haraise még időben elkapja őt és neki dobja a kékesen csillogó rúnának. A lány nekidől a rúnának.

Haraise: Ég veled, kis húgom. *megfogja a vörösen izzó rúnát*

Aijin: ... a rúnák! ezt ne úszod meg!  *egyik kezével Haraise felé suhint és nekilöki őt a vörös rúnának teljesen.*

Haraise: Ostoba vagy, mint mindig. Ez volt a tervem. Még találkozunk…

Aijin látja, hogy a vörös rúna fénye körülveszi Haraise-t, így lassan teleportálva őt is. Aijin-t elnyeli a kékes fény, majd egy város temploma elé kerül, a kardja a fekete tokjában volt a derekára volt csatolva. Szárnyai eltakarják a testét, de ruha alig van rajta, csak egy könnyed lepelszerű szövet takarja őt alul és felül, alul egy szív alakú arany csat is volt. Éjszaka volt a városban.

Mindeközben egy emeletes ház negyedik emeletén egy fekete ifjú sünsrác pihent otthon, a szobájában. Egyszer csak megcsörren a mobilja.

???: *felveszi a mobilt* Hah?... Érdekesen hangzik... Indulok.

A sünsrác felvette vörös kabátját és elindult. Kisétált az épületből, majd a motorjára pattant, de egy különös erőt érzett a levegőben. Mielőtt igazi úti céljához indult volna, az erő felé vette az irányát. Néhány utcával arrébb megállt, majd leszállt a motorjáról és kereste az erő forrását. Nemsokára egy templom közelébe ért, és látott egy lányt, majdnem ruhátlanul, de nem akart hinni a szemének, amikor látta a szárnyait, melynek tollai ezüstösen csillogtak a város fényeitől. Egy angyalt látott… A mobilját előveszi és hívja azt, aki megbízta egy küldetéssel őt.

???: Üdv! …kérlek ne haragudj, közbejött valami, most a melót még nem tudom elvállalni. Később indulok. *lerakja a mobilt és elteszi azt*

A lány látványtól ugyan elvörösödött a sünsrác, de nem érdekelte ez és a lány felé indult. Az angyallány mellé térdelt, majd felemelte őt és magához húzta, hogy hazavigye. Aijin lassan kinyitotta szemeit…

Aijin: Hol… vagyok?

???: Most már biztonságban. Hazaviszlek. Nincs semmi bajod?

Aijin: Nincs…

Aijin álmosan nézett a sünsrácra, s az arca ismerős volt számára… ugyanaz az arc, amit az álmában látott… Aijin ösztönösen átkarolta őt, nem törődve semmivel sem, és a férfi szemeibe nézett mélyen.

Aijin: Ki vagy te?

???: Yamimaru.. Kurokishi Yamimaru.

Aijin: Aijin Tenshi. De szólíts csak Ai-nak.

Aijin lassan lecsukta a szemeit és a férfihoz bújt. Yamimaru nézte a lányt, majd ösztönösen átölelte őt. Maga se tudja, miért, de erősen érzi a lány szeretetét, s hogy bízhat benne. Aijin hasonlóképpen érzett Yamimaru karjaiban, mintha biztonságban lenne… Miközben a lányt Yamimaru ölelte, Aijin angyalszárnyai visszahúzódtak, így láthatóvá vált a hátán a halvány sebhely, s a derekára csatolt kardja.

Yamimaru: Hazavigyelek? Merre laksz?

Aijin: Azt sem tudom, hogy hol vagyok. Miféle hely ez?

Yamimaru: *elmosolyodik* Sunsetgrace-ben vagy. Egy nagyvárosban.

Aijin: Nem ismerem ezt a helyet.

Yamimaru: Én ideköltöztem. Te hova valósi vagy?

Aijin: Angyalföldről jöttem. Angyal vagyok, ezt már biztos észrevetted.

Yamimaru: Le sem tagadhatod, láttam a szárnyaidat. Messze van az a hely?

Aijin: Nem tudom. Gyenge vagyok, most nem tudnék hazamenni. Másrészt nem tudom, hogy hol vagyok.

Yamimaru: … *felnéz, majd meglát egy démont* Vigyázz!

Yamimaru félrelökte Aijin-t, majd elővette pisztolyait és a démon fejére célzott. A démon a golyóktól erősen sebződik, majd az Aijin-re támad. Ai kihúzza a tokjából a kardját, majd a démon gyomrába szúrja pengéjét. Yamimaru még néhányat lő a szörnyetegbe, és az elporlad.

Yamimaru: Nem vagy kezdő…

Aijin: *elmosolyodik* De te se. Nagyon jól céloztál.

Yamimaru: Kösz. Induljunk akkor. A mai missziót ugyan későbbre halasztottam, de még ma meg kell oldanom.

Aijin: Misszió?

Yamimaru: Igen. Megbíztak valamivel engem, de későbbre ígértem az elvégzését.

Aijin: Menjünk együtt!

Yamimaru: Bocs, de nem. Egyedül szoktam dolgozni.

Aijin: Kérlek! Bízhatsz bennem, segítek!

Yamimaru: Miért van az az érzésem,hogy meg fogom bánni? *néz az ég felé*

Aijin: Nem fogod, ígérem!

Yamimaru: De aztán ne légy útban.

Azzal a pár elindult Yamimaru motorja felé. Yamimaru előre ült, Aijin pedig a háta mögé és Yamimaru -t átkarolta.

Aijin: Mi a küldetésed?

Yamimaru: A Dark Sky Club DJ-jét kell megölnöm. Raidon bízott meg ezzel a feladattal.

Aijin: Szóval fejvadász vagy...

Yamimaru: Nem teljesen. Most csak ezt a munkát sózták rám.

Aijin: Értem.

A páros pár perc múlva megérkezik a helyszínre és megállnak egy klub előtt.

Aijin: Megérkeztünk?

Yamimaru: *elkezd kotorászni a táskában, majd elrejt két lőfegyvert a kabátja alatt* Igen.

Aijin: Van még fegyvered? A kardommal nem biztos, hogy sokra megyek.

Yamimaru: Persze. De ehhez a küldetéshez ennyi elég lesz.

Aijin: Te tudod.

Yamimaru: Amint látod, a klub most tele van. Nem szabad feltűnést kelteni.

Aijin: *mosolyogva* Értettem.

Yamimaru és Aijin elindul a klub bejárata felé, amikor…

Őr: Állj! Meghívó?

Yamimaru: Egy pillanat.

Yamimaru elkezd a kabátja alá nyúlni, eközben Aijin mellé húzódik és úgy tesz, mintha a barátja lenne. Yamimaru előránt egy hangtompított fegyvert, és nyakon lövi az őrt. Yamimaru megfogja az őrt és elrejti az épület mögötti szeméttárolóban, mindezt Aijin döbbenten nézte.

Yamimaru:: Nem hagyhatunk nyomokat.

Aijin: Tudom. ^^”

Ezután Yamimaru és Aijin belépett a klubba. Jó zene szólt, a színes lámpák fényei és a neonfények megvilágították a helységet és a táncparkettet.

Yamimaru: *körbenéz* Ezért szeretem az ilyen helyeket...Könnyen el lehet rejtőzni a tömegben.

Ai: *mosolyogva* Nekem tetszik az ilyen hely. Jó zene, ital, tánc...

Yamimaru: Nem szórakozni jöttünk. Emlékszel? Inkább keressük a célszemélyt. *körbenéz és keresi a DJ-t Aijin-nel*

Aijin: Rá gondolsz? *mutat egy lemezlovasra, akit épphogy csak megvilágít néhány neon*

Yamimaru : *ránéz a dj-re* Ő az. Meg kell várnunk, amíg elhagyja a helyét.

Aijin: Nem lehet... kiszúrt minket...

Yamimaru : Nyugi.Nem ismer minket.

Aijin: Nem hinném.... *farkasszemet néz a DJ-vel*

Yamimaru: Ismered?

Aijin: *komoran néz Yamimaru -ra* Titokban próbált meghódítani, de nem engedtem a csábításának. Sosem kedveltem őt. Van egy ötletem, amitől biztos leáll a műsora...

Yamimaru közben felveszi a telefont.

Aijin: ??

Yamimaru: Mondd csak, hallgatlak.

Aijin: Szóval. Bemegyünk a táncparkettre és úgy kéne tenned, mintha a csajod lennék. Nem szereti, ha a volt csajait vagy azt, akit megpróbált meghódítani, mással látja táncolni, érted...  Utána meg kivonulna a hátsó ajtón, te pedig elkapod. Ennyi.

Yamimaru : Jó ötlet.

Aijin: Szerintem is...

Yamimaru : No akkor...*átkarolja Aijin-t* Táncra föl.

A két sün bement a táncparkett közepére és Aijin táncolni kezdett. A lány, miközben táncol, átkarolja Yamimaru -t, Yamimaru pedig a lány derekára tette a kezeit. Mindeközben a férfisün figyelte a DJ reakcióit, de a DJ nem reagált. Aijin Yamimaru arcát maga felé fordítja, majd megpuszilja őt tánc közben, Yamimaru pedig visszapuszilt.

Yamimaru : A DJ még mindig egyhelyben és nem mozdul.

Aijin: Ne aggódj...

DJ: *kiszúrja Aiékat*

Yamimaru: "Gyerünk. Mozdulj már!"

DJ: *komoran nézz rájuk, de a szemében csillog a bánat*

Yamimaru : "Indulj már."

A DJ lepörgeti az utolsó számot is, majd automatikusra állítja a zenét és távozik.

Yamimaru : "Ez az."*gonoszan felvillan a szeme* Rendben Ai, induljunk.

Yamimaru elindul, közben a keze a kabátja alatt lévő fegyverhez nyúl, miközben a DJ-t követi Aijinnel.

Yamimaru : DJ Airway. Örülök, hogy megismerhetlek. Igaz,ez a találkozás egyben búcsú is lesz.

DJ: Mit akar tőlem? *komoran néz Yamimaru -ra*

Yamimaru : *előveszi a telefonját* No nézzük...Ezek elég súlyos bűnök szerintem. Drog kereskedelem, egy fiatal lány megerőszakolása, pénzhamisítás...Soroljam még?

A DJ felmordul, a szeme elvörösödik, a ruhái szétesnek rajta és kitör belőle a démon, majd Aijin-nek ront. A lány elugrik a DJ támadása elől.

Yamimaru: Hmm...Nem sejtettem volna,hogy idáig fajul a dolog.*előkapja a másik fegyvert,amit a kabátja alá rejtett*

DJ: *Ai-t támadja*

Aijin: *kiszedi a hajtűt a hajából és azt a DJbe szúrja*

DJ: *megragadja Aijin-t és a falhoz támasztja* Mith AkarthÁááál tőlem te RiBanc?!

Yamimaru: *a dj nyakához szegezi a fegyvert* Na jó most már elég. Engedd el!

DJ: Soha! *elcsapja Yamimaru-t a másik mancsával*

Aijin: Ya...mi... lőjj... belé....

Yamimaru: *gyorsan hátrahajol majd ismét felegyenesedik* Jó éjt. *nyakba lövi a szörny dj-t**a DJ összeesik és elengedi Aijin-t*

Aijin: Szerencse hogy nálam volt a hajtűm, ami méreggel volt tele…

Yamimaru: Szóval ilyen egy igazi parti szörny... Na ennyit erről.

Aijin: Hehh... Szánalmas. *Yamimaru-t megöleli* Köszi hogy megmentettél

Yamimaru: Err...Ugyan. Semmiség.*kicsit elpirul* Na gyerünk haza. *felpattan a motorjára*

Aijin Yamimaru háta mögé ül és átkarolja őt. Yamimaru elindul majd pár perc múlva leáll a háza előtt a motorral. A  férfi lepattan a motorról és elindul a ház felé, majd bemegy a lakásába, leveszi a kabátját és rádobja a fogasra. Aijin követi őt, amikor…

Yamimaru: Err...Ez az én lakásom...

Aijin:  Nincs otthonom ebben a világban... nincs hol aludnom... kérlek, hadd maradjak veled…

Yamimaru: *sóhajt* Rendben. Aludhatsz nálam.

Aijin: Köszönöm, örökre hálás leszek érte!

Yamimaru: ^^

Aijin: Akkor... szabad? *még az ajtó előtt állnak*

Yamimaru: Persze.^^

Aijin: *bemegy és leül Yamimaru ágyára, majd lefekszik*

Yamimaru: *lefekszik Aijin mellé*

Aijin: ^^ Elismerésem feléd Yamimaru...

Yamimaru: Miért?

Aijin: Nagyon ügyes voltál a missziód közben.

Yamimaru: Kösz. De azért most te is sokat segítettél.^^

Aijin: Tényleg?

Yamimaru: Persze.^^ *ásít*

Aijin: Yamimaru...

Yamimaru: ?

Aijin: *elpirul és elfordítja tekintetét*

Yamimaru: Mi az?

Aijin nem válaszolt, csak kuncogott… majd hirtelen megpuszilta Yamimaru-t az arcánál.

Yamimaru: *meglepődik és elpirul* Ezt meg miért kaptam?

Aijin: Mert... nagyon kedvellek.... *elpirul*

Yamimaru: Err...Rend...ben...*elalszik*

Aijin Yamimaru mellé bújik, Yamimaru pedig álmában átöleli a lányt. Aijin az egyik karját Yamimaru mellkasára helyezi és simogatja őt, majd lassan ő is elalszik….

Aijin és Yamimaru nagyon kedvelik egymást… de még egyikük sem tudja, hogy a kettejük szeretete még veszélybe sodorhatja őket…

Folytatása következik…