C y b o r g - É j s z a k á k

(Alissa Andréna Története)

2017-et írunk Angel Island-en… Teljesen megváltozott minden, a régi hősök emlékét is már csak a helyi temetők márványszobrai őrzik –köztük Sonic-é és Shadow-é is fellelhető. A városok sokkal futurisztikusabbak mostanra, neonfények ragyogása tölti be a várost most már… Egy új világ köszöntött, ahol a népesség fele android, másik fele pedig ember.

Semmi sem a régi már…

01. Akta – Ködös kezdet

Az eső zuhogott Shiyorn városában, és az utcákon ennek hatására a neonfények visszatükröződtek a pocsolyákban. Látszólag nyugodt éjszaka volt, azonban néhány ember - szokás szerint- hazafele tart a munkájából ilyen későn, hogy kipihenje fáradalmát… egyetlen ember viszont nem volt nyugodt, sokkal inkább másra koncentrált, mint a pihenésre, vagy a hazatérésre…

Ez az illető egy sötétkék sünlány volt. Az egyik felhőkarcoló tetején ült komor arccal… Kék szemeiben bánatot lehetett látni. Teste karcsú volt és edzett, eléggé csinos volt a testére simuló feketés ügynökruhában.

- Ki vagyok én? És egyáltalán mi a célom? – gondolta magában, majd lassan lesütötte szemeit és a városban próbált gyönyörködni, így elterelve figyelmét a „kínos” gondolatról. Hirtelen csipogást hallott, hívták őt, így a lány felvette a kis kagylószerű adóvevőt.

- Igen Kapitány? – szólt komoly hangon a nő a készülékbe.

- Szükség lenne rád, Kékszem! Észleltünk három óránál egy embert, akit meg kell ölnöd! Légy gyors, és persze észrevétlen. Értette a parancsot?

- Értettem. Indulok máris. – válaszolta a lány.

És a lány eltette a készüléket, majd gyorsan a szemére húzta a szemüvegét és kereste a személyt, akit meg kell ölnie. Nemsokára meg is találta: egy fekete dzsekis patkány-sün volt a célpontja, aki egy aktatáskával rohant fedezékről-fedezékre az eső elől, jelenleg a Hősök Terén tartózkodik. A sünlány elmosolyodott, majd felállt, s egy lendülettel az épületről leugrott. S miközben zuhant, érezte, ahogy arcát az esőcseppek, és a levegő simogatja, majd nemsokára talpraesett.  A lány összeszedte magát, s a zuhogó esőben rohant a célszemély felé. A sikátorokon át követte, majd megragadta a patkány-sünt a dzsekijénél és a sötét sikátorba húzta magával a sün, majd fegyvert szegezett rá.

- Ki maga?! Mit akar tőlem? – kérdezte félve a patkány-sün.

- Maga… a személy, akit meg kell, hogy öljek. – mondta gépiesen a lány.

- Én pedig pont, hogy téged kerestelek! – válaszolta a patkánysün, majd a lány kezéből kicsavarta a fegyvert, és a nyaka körül egy gyűrűt csatolt, ezáltal a lány teljesen lebénult.

A patkánysün ezután taxit hívott és a lánnyal együtt eltűnt…

Később…

Egy professzornő nagyban a számítógépe mellett ült és próbálta megkeresni Kékszemet. Sehol sem találja. A professzor echidnalány Maya Miyuki volt, szemüveges volt, barna haját pedig mindig összefogva hordta.

- Elnézést Kapitány, nem tudja, merre lehet Kékszem? – kérdezte Maya.

- Miss Miyuki, én küldetésre küldtem, szerintem most már nem kéne, hogy aggódjunk.

- Pedig kéne – válaszolta kételkedve Maya -, nincs sehol sem a térképen a szignálja.

- Micsoda? – kérdezte Arognor Kapitány döbbenten – Az nem lehet!

- Márpedig ha hiszi, ha nem, nincs sehol sem.

Az echidna-nő a Kapitány felé fordította a számítógép képernyőjét, bizonyítva, hogy nem hazudott.

- Nem tudom Kapitány, de a gépek sosem tévednek…

- Elhiszem Miyuki Kisasszony, de most az a legfontosabb, hogy előkerítse Kékszemet! –válaszolta vissza Arognor szigorúan.

- Adjunk időt ennek Uram, nem egy emberünkkel volt már baj és egy napon belül mindig visszatértek. Arra is gondoljon, hogy ugyanúgy kezeljük őket, mint az embereket! – mondta Maya.

- Nem számít! Kerítse elő. Kékszemet nem veszíthetjük el… - kiabált Arognor, majd sarkon fordult és kiviharzott a szobából.

Maya ezzel nem törődött, majd a számítógépén tovább követte a szignálokat a térképen, közben pedig kapcsolatot teremtett egy emberrel…

Időközben…

A kék sünlány egy kapszulában lebegett meztelenül, viszont a csípőjén lévő öv rajta maradt a fegyverével. A tarkójából pedig vezetékek függtek, ami összekapcsolta őt egy másik számítógéppel. A patkánysün felvette szemüvegét és azonnal a lány memóriájának átkutatásába fogott. A patkánysün neve Chazy, fekete színű volt, egy nagyon tehetséges hacker és programozó egyben. A szobája félhomályban úszott, az egyetlen fényforrás a kapszulában levő világító folyadék volt és Chazy íróasztali lámpája. Chazy vizsgálta nagyban a lányt…

- Úristen… ez csak egy közönséges android… nincsenek valódi emlékei, mindet kitörölték belőle… és a lelke sincs meg. Ez felháborító. Ennyire kihasználni ezt az értékes lényt… – gondolta magában a patkánysün, majd felállt és a CD-k között kutatott. Kereste a lány memóriáját hevesen, majd bejött egy android sünlány.

- Jó estét, Chazy. Régen láttalak, már épp… - és folytatta volna tovább a lány a mondatát, de meglátta a kapszulában a másik sünlányt, és a döbbenettől elejtette a kártyát, amivel bejött a szobába.

- Üdv Trish. Megtaláltuk őt, de teljesen kitörölték az emlékeit. Semmi sem maradt meg belőle.

- És a lelke? – kérdezte aggódóan Trish.

- Kivették. Gondolom csak így tudtak belőle bábút faragni. Beprogramozták emberek gyilkolására, most én lettem volna a célpont, de ezáltal a csapdánkba került szerencsére. Csak remélem, hogy vissza tudjuk hozni. Az emlékeit vissza tudom adni neki, de mit sem érnek azok, ha nincs meg a lelke. Most jut eszembe… Neked adták ki küldetésül, hogy visszaszerezz néhány android lelkét, nemde? Nem volt szerencséd esetleg Alissá-éhoz?

- Igen, láttam, de nem tudtam megszerezni. Észrevettek, amikor ki szerettem volna lopni. –válaszolta szomorúan Trish.

- Ez így nem lesz jó… de most esik le. Az emlékeit nem szerezheti ő vissza. Ő nem az a prototípus, aki emlékeket és lelket is tud kapni, miután teljesen tönkreteszik. Választhatunk, hogy mit kap meg.

Ekkor hirtelen bejövő hívás érkezik Chazy-ékhez. Chazy felveszi a kapcsolatot a holografikus hívóval.

- Itt Chazy Chan, tessék.

- Chazy, itt Maya professzor, fontos hírem van!

- Maya?! Te még élsz?

- Chazy, rövid kell, hogy legyek, mert így is nemsokára megfigyelés alatt fog tartani a Kapitány! Sikerült elfognod Alissát, ugye?

- Természetesen! Csak egy a gond, vagy a lelkét vagy az emlékeit kaphatja csak meg!

- Tudom és sajnálom, de szerintem jobb, ha a lelkét és a szívét kapja vissza. Küldöm is neked teleporttal!

- Nem értelek Maya! Mióta van egy androidnak szíve?!

- Majd rájössz, de most küldöm őket! Vétel vége!

Azzal a teleporttal átküldte Maya Alissa szívét és lelkét és kijelentkezett.

- Trish. Lássunk hozzá! Visszahozzuk még ma őt! – mondta lelkesedve Chazy, majd leült a számítógép elé, és újracsatlakoztatta Alissát hozzá.

Trish pedig a kapszula melletti fogókat aktiválta és felnyitotta Alissa mellkasát. Chazy a számítógépet otthagyta, és segített Trish-nek inkább. Először Alissa szívét helyezték vissza, majd pedig a lelket kezdték újrahelyezni. Kinyitották a kis dobozt, amiben volt, és hirtelen kékség töltötte be a félhomályos szobát. Lassan szellemszerű lény jelent meg, kinek a szemei ugyanolyan csillogó kék színűek voltak, mint Alissának. Chazy és Trish egymásra néztek döbbenten, nem értették, mi folyik ott. Egyszer csak a számítógépek folyamatosan bepörögtek, mintha valaki babrált volna velük és éppen az összeomlás szélén lennének. A riasztó is megszólalt, valaki betört Chazy-ékhez. A szellem Alissába költözött, majd a műszerek életjelt adtak Alissáról.

- Sikerült! Életben van, és szívműködése is normális!

- Elhiszem, de betolakodóink vannak Chazy!

- Trish, amint betörnek, a helyszín robbanni fog néhány percen belül.

- Mi a francról beszéltek ti?! Nyomás innen!!! –ordította Alissa, majd a vezetékeket kitépte a nyakából és kitört a kapszulából.

- Alissa! Így meg fogsz halni! – szólt kétségbeesetten Trish.

- Nem fogok! Chazy, majd befejezed a másik helyeden, de nem itt!

Chazy biccentéssel válaszolt, majd Chazy előrerohant és a kapszula mögötti liftet kinyitotta és a lányok besprinteltek oda. Chazy is bement, majd a tetőre mentek a lifttel.

- Nincs semmilyen fegyverünk! Mégis mivel fogunk támadni?! – kérdezte Trish.

- Most ne erre koncentrálj Trish! Fő a menekvés! – válaszolta morcosan Alissa.

Ebben a pillanatban a lift felérkezett az emeletre, majd az emeleten két ezüst motor várta őket. Chazy és Trish felpattant az egyikre, majd egy másikra felült Alissa, majd mindhárman ugrattak a tetőről tetőre. Viszont hirtelen egy helikopter tűnt fel, és célbavette Alissát.

- Alissa, vigyázz! – ordította Chazy.

Alissa nem nézett hátra, hanem gyorsabban hajtott. Félt ugyan, de hajtotta őt az a vad ösztön, ami mindig is jellemezte őt, ha menekvésről volt szó. Még átugratott egy másik tetőn, majd egy keskeny épületen hajtott kétszázzal. Az épület szélén ugratott, majd ő maga leugrott a motorról és zuhanni kezdett…

- Ez meghibbant?! – kérdezte furcsállóan Trish.

- Nem, tudja, hogy mit csinál. Majd később találkozunk vele, most külön kell válnunk!

- Dehát nem tudja, hogy hol van a másik rejtekünk!

- Igazad van! Utánaeredünk!

Azzal Chazy is rákapcsolt és követte a lányt. Hirtelen lövést lehetett hallani, ami visszhangzott minden utcán. Chazy döbbenve nézett maga elé, remélve, hogy nem Alissát lőtték le. Hirtelen a helikopter megingott a levegőben és lezuhant. Chazy gonoszan elmosolyodott, Alissa a régi formáját hozza, mint régen. Trish és Chazy a motorral épületről-épületre ugrattak és nemsokára az utcán voltak. Nem voltak a menekvésnek köszönhetően a rejtekhelytől messze. Mindhárman egy emeletes házba mentek, majd a pincén át le egy titkos teleportálóhoz. A teleporton át pedig egy ókori-stílusú otthonhoz érkeztek a hegyek közelében.

A csapat bevonult a házba, s Chazy komolyan beszélt Alissával. Alissa semmit sem értett, tudta hogy hova kell mennie, de nem értette, miért arra ment ösztönösen. Mindent tudni akart…

- Mi történt velem eddig? – kérdezte a kék sünlány

- Alissa… sajnáljuk tényleg, ami történt. – mondta Trish szomorúan.

- Mondjátok már el, mi történt velem!

- Alissa. Az emlékeidet elvették tőled, mindemellett a szívedet és a lelkedet is. Emlékszel ránk? Tudod, hogy kik vagyunk? – kérdezte Chazy.

- Ismerősek vagytok, de nem emlékszem tisztán… - válaszolta komoran Alissa.

- Figyelj Alissa. Most fáradtak vagyunk. De holnap minden kérdésedre választ kapsz. Egyelőre annyit mondhatok el, hogy rossz célra használtak fel téged, annak ellenére, hogy te már az emberies androidok között vagy. S köztük is az egyik különlegesebb fajta. Ha belőled törlik az emlékeket, csak részben maradnak meg a fejedben. De ha elveszik a lelkedet és a szívedet, olyan vagy, mint egy robot. Nincsenek akkor érzelmeid, s parancsokat vársz. Gondolom most már sejthető akkor, hogy mi történt veled.

S ekkor hirtelen Alissában emlékképek villannak be… katonába öltözött emberek… kapszulában lebegett… fuldoklás…

 
- Alissa…? Minden rendben van? – kérdezte aggódóan Trish.

- Persze. Csak fáradt vagyok… megyek pihenni. Majd holnap beszélünk…

Azzal Alissa felállt az asztal mellől és a szobájába zárkózott. Lefeküdt a matracra, ami az ablaka mellett volt. A holdfény rásütött, majd Alissa észrevett a matracánál egy fém rugót. Azt felvette és miközben gondolkozott, azt egy babává formázta.

- Ez nem én vagyok… - mondta komoran Alissa és a kezében a fémbábút darabokra törte. Viszont szemeiből könny csordult…

Folytatása következik…