Aijin Tenshi - Szabadság

Kibontanám szárnyaimat,
Mégis ezek a láncok visszatartanak.
Nem repülhetek szabadon
Át ezen a viharon.
Ha egy kívánságom lenne még,
Akkor olyasmit kérnék,
Mely az egész világnak jót tenne
És szebbé válna minden.

Szárnyaimat kitárom
Előveszem a kulcsot
És a zárakat kinyitom
A széllel szemben ugrok...

...Szabad vagyok!

Itt vagyok, várok rád,
Repülök a széllel szemben bátran
Itt vagyok, vágyom rád,
Csak annyit kérek, hogy velem maradj!
Mit hoz a Sors? Senki se tudja,
Még magam sem, akit a zavar a tudata
Hogy egyszer egy játékomnak oda
És vesztenem is kell majd.
Sírnom kellene...
... de minek...?

Kibontanám szárnyaimat.
Eljött a nehéz hóvihar,
S a szívemet hidegség takarta.
Nagyon félek,
És fázom,
Csak a szeretet mostanra az egyetlen
Barátom.

Szárnyaimat kitárom
Előveszem a kulcsot
És a zárakat kinyitom
A viharral szemben ugrok...

...küzdenem kell, tudom!

Itt vagyok, várok rád,
Repülök a széllel szemben bátran
Itt vagyok, vágyom rád,
Csak annyit kérek, hogy velem maradj!
Mit hoz a Sors? Senki se tudja,
Még magam sem, akit a zavar a tudata
Hogy egyszer egy játékomnak oda
És vesztenem is kell majd.
Sírnom kellene...
... de minek...?

(Hallom a szabadság harangját
Elvétve bár, bár oda repülhetnék már...)
Messze van, de ki kell tartanom!
Másképp nincsen célom.
(Hallom a szabadság harangját
Elvétve bár, bár oda repülhetnék már...)
Nincs messze, hinnem kell benne...

...Szabad vagyok!

Itt vagyok, várok rád,
Repülök a széllel szemben bátran
Itt vagyok, vágyom rád,
Csak annyit kérek, hogy velem maradj!
Mit hoz a Sors? Senki se tudja,
Még magam sem, akit nem zavar a tudata
Hogy egyszer vesztenem is kell majd.
De az egész élet csak egy játék mára.
Könnyeket ejtek...
...de legalább vége...

Könnyeket ejtek...
...de legalább vége...
...Végre.