Aijin Tenshi - Emlékek

Utam ott folytatódik, hol abbamaradt,
Nincs nyugtom, s hív a vándorutam,
Isten véled, majd még látlak egyszer
Ott, ahol régen néztem a tájat veled.

Indulok hát, barátom, szerelmem,
Majd írok néhány sort egyszer nektek,
Vár a kaland, az ismeretlen,
Nem tart vissza most engem semmi se.

Könnyek ragyoknak a szememben,
Akár a csillagok a tenger kék tükrében.
Bánat, most nem érheti el a szívemet,
Mégis a könnyek elvesznek az esőben.

Az idő markában rohanok,
Mert sosem alszik a gonosz,
S ha feléled, csak káoszt hoz.

Lesz erőm, hogy megküzdjek,
Át az árnyakon és a völgyeken,
Mert az erőmet adja a te szerelmed!

Emlékek sora száll a szélben,
Nézd, hogy szárnyrakapnak a fényképek,
Mint ősszel a színes levelek,
Amint elhagyják a vidéket.
Emléked a szívemben él örökre,
S mindig melletted leszek.
Pillantásodat felidéznem elég,
S tudom akkor, hogy várni fogsz még.

S jön a gonosz, tüzes pengéjével,
Ha az életem árán is, de megküzdök vele.
Majd ez a történet is örök lesz körünkben,
Ahogy még a régieket mesélték a szülők nekem.

Az idő markában rohanok,
Mert sosem alszik az angyalom,
S ha feléled, csak megváltást hoz.

Lesz erőm, hogy megküzdjek,
Át a tűzön és a vízen,
Mert az erőmet adja a te szereteted!

Emlékek sora száll a szélben,
Nézd, hogy szárnyrakapnak a fényképek,
Mint ősszel a színes levelek,
Amint elhagyják a vidéket.
S én is angyalszárnyakra kapok,
Visszatérek hozzád vándorutamról,
Várj rám...

Várj rám másnap éjjel,
Táncolj majd velem a holdfényben,
És a barátoknak is elmesélem
A tűz körül a történetemet.
Mert a gonosz nincsen többé,
S béke honol az Angyalok földjén,
Nincsen többé fájdalom,
Egyetlen virágom...