Amethyst - Papírra vetett Halál

Éjfélt ütött ismét az óra,
Megárt egy szívnek a roham,
S ha mindez nekem nem volt elég,
A tollammal a papírt vésem még.

Reszkessen, kinek a nevét tudom,
Kinek a szemébe még bámulhatok,
Egy tollvonásomba kerül az,
Ha a padlón a véredbe olvadsz.

Láthattál engem Angyalként,
De ez egy csalfa látszat rég.
Valójában a Halál vagyok,
Feléd repülök fekete szárnyakon!

Egy perc,
És vége az életednek!
Ne hidd el,
Hogy kegyelmezek neked,
Mert ez a nap csupán
Egy papírra vetett halál!
Csak egy pillanat
És a szíved megállhat!
Ne hidd el,
Hogy kegyelmezek neked,
Mert ez a nap csupán
Egy papírra vetett halál!

Átölel most téged a félelem,
Marja a torkodat a hideg,
Kezemben a penna, szívemben a gyötrelem,
Most gondolom át, hogyan végzi a lelked.

Szoríthatod a keresztedet,
Imádban halkan merenghetsz,
Nincs, ki most megmentene
És tisztára mosna téged!

Láthattál engem Angyalként,
De ez egy csalfa látszat rég,
Mégis hittél bennem...
Csalódással kell szembenézned!

Egy perc,
És vége az életednek!
Ne hidd el,
Hogy kegyelmezek neked,
Mert ez a nap csupán
Egy papírra vetett halál!
Csak egy pillanat
És a szíved megállhat!
Ne hidd el,
Hogy kegyelmezek neked,
Mert ez a nap csupán
Egy papírra vetett halál!

Egy perc
És te bevégzed!
Egy pillanat,
Mely nekem fájdalmas!
Egy perc
És holtan heversz!
Egy pillanat,
S elvágom az életfonalat.
Egy perc
És feletted ítélkeznek!
Egy pillanat...

Egy pillanat
És követlek...

Téged.