Amethyst - Őszi Szél

S még te mondod, hogy ez szerelem!
Tudhatnád, hogy csak barátként szeretlek.
Mégis többet éreztem
Azon az esős éjjelen.

Kéz-a-kézben nevetve,
Azt hittem, sose lesz vége,
Mégis mint egy álomkép:
Szilánkokra tört szét.

Állj meg, állj meg, kérlek,
Te nem érted, mit érzek!
Ha meghallgattál volna,
Nem lett volna köztünk heves vita.

Bánom már nagyon,
Hogy a szívemet kitártam neked,
Most egyedül állok ott,
Ahol még fogtad a kezem.

Hiába könnyezek egy emléken,
Ami nem él többé benned.
S felkapom a fejemet,
Valami érzés elfog engem:

Az őszi szél repít engem,
Akár egy fehér madarat!
Az őszi szél repít engem,
A színes levelek vidámak!

Én lehetek boldog bármikor,
Ha te mással nem vagy az most.
Szabad vagyok, rád nem várok,
Rám más vár valahol távol.

Egyik nap jössz utánam,
Szerelmet vallasz másnap,
Kosarat adok, mert félek,
Nekem a barátom maradj, kérlek!

Haragos vagy, nem érted,
Miért nem lennék veled.
Hiába a sok kérdésed,
Ha válasz nincs rájuk sosem.

Az őszi szél hív engem,
Tudja, a Sorsom merre vinne.
Az őszi szél repít engem,
Messzire, ahogy lehet!

Lehetek boldog bármikor,
Ha te egyedül nem vagy az most.
Szabad vagyok, rám sose várj,
Az a lány rég tovaszállt.

Szótlanul elfordulsz lassan,
Megérint a hajnal sugara,
Az érzéseidet az őszi szél
Elrepítette...

Ez már csak egy halvány emlék kettőnknek...