Amethyst - Megkapott pillanat

Éjszaka volt, s néztem a régi képeket,
Felidéztem az akkori élményeket.
Sokszor gondoltam rátok, nem tagadom,
Hisz vártam, reméltem, hogy idelátogattok.
Az álmom teljesült, de elmúlt minden perce,
Nem őrzi ezt semmi, csak egy érzés és a képek.
Hiányoztok, mind, amint zenéltetek,
S ahogy a közönség szeretete árad felétek.

Szól a dalotok itthon csendben,
Merengek egymagamban, s csak emlékszek.
Pergetem a képeket, próbálom felidézni
Amint együtt játszotok, de nem a régi.
Élőben volt jó veletek, ott és akkor,
De az a perc elszállt tova, elhagyott.

S mit ad Isten, rábukkantam egy fényképre,
Amint a könyvecskémbe kézírásodat vésed.
S minderről nem tudtam, nem hittem volna,
Hogy erről tudatsz és lefotóztattad.

Egy kép csupán, de jó nézni s tudni azt,
Hogy nem feledtél az évek alatt.
Pedig azt hittem, csak ha személyesen látsz,
Meglátod: én voltam régről az a kislány...

Potyognak most a könnyeim, meghatódtam...

...megkaptam a pillanatot,
Amire évekig vártam...

Pedig...

Nem is kértem. Hanem
Te
Adtad.

Lehet hogy ez csupán egy kép,
De két embernek örök emlék.
Köszönöm Nektek mindezt,
Remélem nemsokára zenéltek itt
Mégegyszer.