Amethyst- Csak Testvér

A pusztaság közepén állok,
Veled szemben, szemeidbe bámulok.
Felcsillanak azok,
Örülsz, hogy itt vagyok,
Hisz' vártál már nagyon.

Mégis érzem, valami nincs rendben.
Csak némán nézek rád, ahogy te is rám.
A szél némán elfut mellettünk.
Érzem, nincs más út erre, értünk...

Most látod: a szemeim búsak
Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok az.
Ismersz eléggé, minden titkomat,
Az igazi mivoltomat.

Látom, hogy te is bús vagy,
Jön a búcsú, karjaimba zárlak.
Mégis könny szökken a szemembe,
Mintha a szívemből egy darabot kitépnének.

Meg kell, hogy értsd:
Nekem csak Testvér leszel.
Ez többet ér mindennél,
Mint ami még lehetne.

Meg kell, hogy értsd:
Nekem csak Testvér leszel.
Ha ez a láng nem ég,
Akkor ennek vége régen.

Most találkoztunk újra,
Az is lehet, hogy utoljára...
Tudom, hogy te nem ezt akarod,
Hogy ez volt az utolsó alkalom.

Hiába sírok a vonaton,
Ha te nem érted, amit mondok.
Hiába a szív fájdalma,
Ennek vége lesz, ha így marad.

Meg kell, hogy értsd:
Nekem csak Testvér leszel.
Ez többet ér mindennél,
Mint ami még lehetne.

Meg kell, hogy értsd:
Nekem csak Testvér leszel.
Ha ez a láng nem ég,
Akkor ennek vége régen.

Meg kell, hogy értsd:
Nekem csak Testvér leszel.
Számíthatsz rám örökké,
Mindig melletted leszek.

Kérlek ne félj,
Egyetlen Testvérkém,
Veled leszek egy életen át,
Mint hűséges barát...