Amethyst - Keserédes Szerelem

Rohannék hozzád
Mégis valami azt súgja: megállj!!
Tudod te, hogy mit teszel egyáltalán?

Tudnám,
Ha a szívem nem sántítana!
Vállalnám,
De ígéretem titok marad...
(A sírig.)

És fáj
Mindig az elválás.
Tehetetlen vagyok,
Fejen csókolna pisztolyom...

S a viharban rohannék hozzád
Égő szívvel, hogy lásd,
Ez nekem is fáj!
És neked is fáj!

Bűntársam vagy,
Mégis mi rosszat csináltam?
Egyetlen csók éjszaka...

Még érzem,
Megmarad örökre az emléke!
Titkolnom kell,
Mert másnak ez szégyen lenne...

És fáj
Mindig az elválás.
Nem tudom mi vár,
Sem azt, mi lesz velünk már...

S a viharban rohannék hozzád
Vérző szívvel, hogy lásd,
Ez nekem is fáj!
És neked is fáj!

Nélküled félember vagyok,
Azt hittem, hogy testvéred vagyok...
Mégis mit érez a szívem?
Vajon ezt kell-e lépnem?
Lehet, hogy ezt kell tennem
Veled....

És fáj
Mindig az elválás.
Az emléked a szívemben,
A fegyver a kezemben.

A ravaszon szorítom az ujjam,
Semmi sem tart vissza.
Semmi sem mostanra...

S a viharban rohannék hozzád
Vérző szívvel, hogy lásd,
Ez nekem is fáj!
És neked is fáj!

Emléked...
Vallomásod...
Szerelmed...

Ez nem több, mint egy
Keserédes Szerelem...