Amethyst - Golyót a Szívbe!

"A szerelem olyan, mint ideiglenes angyalszárny: érzed, hogy repülsz, de amikor kinyitod a szemed, lezuhansz!"

Viharos az éjszaka,
Az ágyban forgolódom szüntelen,
Nincs rosszabb annál sosem,
Amikor kiakad a szíved

És

Hallom, ahogy az eső veri az ablakomat,
És érzem, mintha azon a könnyeim folynának.

Sosem színészkedtem másoknak,
Az csak a patkányok ócska játéka!
Érzem, hogy a ravaszt lassan húzom,
Ha most nem állítod meg, lőni fog!

Adj egy golyót a szívbe,
Hogy elmúljon ez a kárhozott lélek!
Most érzem, hogy haldoklom,
Mégis visszatartotok!

Adj egy golyót a szívbe,
Hogy elmúljon ez a félelem!
A fájdalom sebét takarom,
Mégis vérzem még néhol!

Elégett szerelmes levelek,
Mára csak a hamujukat fújja a szél,
Nagyon ráz a hideg és félek,
Hogy megtalál még engem élve

És

Látom, hogy az eső véres, mintha az ég a sebem lenne,
És a szívemnél még mindig vérzek, nincs gyógyszerem...

Adj egy golyót a szívbe,
Hogy elmúljon ez a kárhozott lélek!
Most érzem, hogy haldoklom,
Mégis visszatartotok!

Adj egy golyót a szívbe,
Hogy elmúljon ez a félelem!
A fájdalom sebét takarom,
Mégis vérzem még néhol!

A szerelem csak egy átkozott angyalszárny,
Ami megragad, majd a csúcson zuhanni hagy, lásd!
(Lásd már végre át!)
Most is zuhanok lefelé veled,
Talán a halál torkába egyenesen,
Nem számít, kapaszkodj belém
És
Tarts ki!!!!

Két törött szív, két megtört lélek
Mégis mit tegyen, ha ez történt régen?


Látom, hogy az eső véres, s az ég a nyílt sebünk lenne,
És érzem, mintha azok a cseppek a könnyeink lennének...

"Nálam van két ezüstgolyó, és a két revolverem,
Ha ismersz nekünk kegyelmet, most megteszem:
Húzd meg a ravaszt, együtt, velem
Mégha álszent angyalok is leszünk, Testvérem..."

Két lövés lehetett hallni, nem messze,
Két fiatal vetett véget az életének...
Egyikük sem bírta szíve fájdalmát,
Valahol bolyonganak a világban, mint angyalok most már...