Amethyst - Egy Árva Vallomás

Előttem állsz, még mindig némán,
És várod, hogy mit mondok neked,
Mégis üveges és könnyes szemmel
Nézek vissza rád!

Nem tudtad, hogy álom-e ez, vagy sem,
Magam sem tudtam, mit érez a lelkem;
Ha hideg is a szívünk,
Mindig együtt leszünk...

Zuhanunk mindketten a mélybe,
Angyali szárnyad megtart minket,
Hitet adsz, hogy örök marad
Mindaz, amit velem titkon tartasz.
Örökre egy úton, egy életen át,
Tudom, ez csak egy árva vallomás.
Tartsd a titkot mélyen a szívben,
Mert ezt a sírig visszük mi, ketten...

Felébrednél, ha egyáltalán akarnál,
Ebből a keserédes szerelemből már;
Mégis visszatartottalak,
Hogy még velem maradj.

Felébrednék, ha egyáltalán tudnék,
Hogy elmondjam, a szívem fájdalomtól ég;
De hiába, hasad a hajnal
És tudom, hogy téged nem talállak...

Zuhanunk mindketten a sötétségbe,
Angyali szárnyam megtart minket,
Hitet adok, hogy örök marad
Mindaz, amit velem titkon tartasz.
Örökre egy úton, a szerelmen át,
Tudom, ez csak egy árva vallomás.
Tartsd a titkot mélyen a szívben,
Mert ezt nem érthetné senki sem...

Maradjunk csendben,
Megcsókolsz engem,
Fogom a kezedet,
Ellöksz, majd ölelsz;
Nem tudod, mit érzel,
Hidegség, tüzes perc,
Gyűlölet, szeretet,
Az egyikük már rég győztes...

Zuhanunk mindketten a mennybe,
Angyali szárnyaink megtartanak minket,
Hitet adsz, hogy örök marad
Mindaz, amit velem titkon tartasz.
Örökre egy úton, a szerelem után,
Tudjuk, ez csak egy árva vallomás.
Tartsuk meg a titkokat mélyen a szívben,
Mert ez csakis a miénk egy életre...

Egy örök életre...