Amethyst - A Démon
Amethyst 2008.12.29. 14:26
Imádkozhatsz, ha mit sem érsz vele,
Hiába a feszületedted, ha tőle vérzel
Ezer sebből, a saját szíveden át,
Érzed, a lelked a pokolra juttatott már!
A Templomtorony tetején állok,
Kinyílt a Pokol kapuja, várok
Némán, mint aki készen áll arra,
Hogy végleg szembenézzen a Halállal.
Nem vagyok ördög, nem vagyok angyal,
Érzem és tudom: fölötte van hatalmam,
Van hitem, jeges és hűvös szívem,
Sötét titkom, mit annyira féltek.
Halandó szemnek ez múlandó,
Halandó szív, éjszaka sóhajtó,
Kereszt a testen, senki sem lát,
A Démon bennem él, és vigyáz rám.
Jöjjetek csak, egyedül vagyok,
Egyetlen társaságom a két ezüst-kardom,
Folyjon a fehér hóra vér,
Ha ennyibe kerül a békém.
A lelkem nem ér harminc ezüstöt,
Nem adom el nektek, nyamvadt ördögök,
Markolom a HalottRózsát és a Holdsalót,
Égjetek hamuvá és porrá, örökre kitartok.
Táncolva a holdfényben,
Örök kárhozatra ítélve,
Küzdök, az örökkévalóságig,
Az utolsó csepp véremig...
Halandó szemnek ez múlandó,
Halandó szív, éjszaka sóhajtó,
Kereszt a testen, senki sem lát,
A Démon bennem él, és vigyáz rám.
|