Darkinga - És vége lett hirtelen

Hiába fogtál pennát, mégis eltört,
Hiába a sok fán termett gyümölcs,
Egy álom volt, melyet te építettél,
Melyből most szomorúan felkeltél,
Talán ha visszaalhatnék,
De sajnos keserű a vég.

S ott az a sok virág a fán, talán
Mégsem díszként áll és vár rád,
De mégis belémkarcolták a szégyent,
Pedig csak másokért csináltam szépet.
Nem vagyok angyal, sosem voltam,
De a szívem a helyén van: tudtam.

Képzeletem szárnyra kelt,
Mestereim letépték őket,
A lelkem ezáltal vérezhet,
És vége lett hirtelen.
Felállítottak engem,
Bíztattak engem,
Mégis keresztbe tettek,
És vége lett hirtelen.

Hiába fogtam ecsetet, ha az elkopott,
Hiába a sok lap, melyen hagytam nyomot.
Sok emlékem, csodás képeken,
Büszkén néznek le rám, fénylenek,
Talán ha valaki most jönne,
És engem átölelne....

Képzeletem szárnyra kelt,
Mestereim letépték őket,
A lelkem ezáltal vérezhet,
És vége lett hirtelen.
Felállítottak engem,
Bíztattak engem,
Mégis keresztbe tettek,
És vége lett hirtelen.

Állj meg...várj... csak egy pillanatra
És szedd össze magad.
Kérdezik majd úgyis tőled:
Kitől telhet ki ilyen bűnös tett?

Képzeletem szárnyra kelt,
Mestereim letépték őket,
A lelkem ezáltal vérezhet,
És vége lett hirtelen.
Felállítottak engem,
Bíztattak engem,
Mégis keresztbe tettek,
És vége lett hirtelen.