Darkinga - Amíg...

Miért mutattad meg a titkomat?
Mikor tudod, ezzel ártasz...
Szívem kinyílik, mint egy virág,
A testem átalakul vaddá,
És az emberekben ott a gyűlölet,
Menekülök innen,
Amíg lehet...

Csak ti láthattok engem így éjszaka,
Egy volt köztetek az az áruló tegnap.
Aki engem ezzé tett, nézzetek rám!
Most vallja be, vagy a karmaim várják,
Áruló Júdás, pénz ütötte a markát
Ezért a külsőmért, hogy átkozott legyek már!

De ez nem tart vissza engem!
De ez nem tart vissza engem!
A bosszú forr bennem, és mar,
Még ha álmodom is az ég alatt,
Amíg nem jön a nappal...
Amíg nem kelek fel újra...

És most látom, hogy te voltál az,
Reszketsz megint, félsz az árnyékban.
Hát csak félj, ott leszek a sarkadban,
Csak reméld, hogy életben hagylak,
Mert erre nincs ellenszer, amit tettél velem,
Nincsen, bárhogy is keresed!

De ez nem tart vissza engem!
Még ma megkereslek!
Csak lásd, hogy mivé lettem!
Csak egy pillanatra,
Amíg a sarokban vagy...
Amíg éjszaka van...

Nem érdekel,
Nem érdekel,
A könyörgésed!

Így töröm szét majd a lelkedet,
Ahogy az enyémmel tetted azon az éjjel,
A kezed mocskos marad, az enyém véres majd,
De a mocskod örökre rádragad!

Ez az éjszaka a megtisztulás nekem
Kívül egy vad, belül angyal lélek
Ez így marad örökre,
Így kóborlom majd,
Amíg nem jön egy új nap...