Amethyst - Angyal (Akire vártam)

Egyedül nézel fel éjszaka a csillagra,
Bámulod őket, mintha a családod lenne az,
És szemeid ugyanúgy felcsillannak.

Könny gyűlik össze a szemedben,
És csak kérded: miért kellett így lennie?

Elfordulsz és elkezdesz járni a korláton,
Mint kötéltáncos a dróton,
De nincs sok messze egy zuhanástól...

Elugrasz és szárnyaid nőnek,
Az égbe kiáltasz sírva,
Amikor téged meglátlak...

És téged hallak...

Oh, Te vagy az, Angyal, akire vártam,
A másik szívéért jársz éjszaka.
Oh, Te vagy az, Angyal, akit láttam,
Éjszaka könnyezel, mert egyedül vagy...

Éjről-éjre repülsz a város felett,
Nem találod sehol sem helyed,
És a hideg mindig körülölel.

Tündökölsz a város fényeiben,
De nem látja senki sem szépségedet
Csak az, aki téged szeret.

Elejted a szíved medálját előttem,
Nálam van, mégsem szóltam érte,
Mert te bennem élsz régen!

És titokban ugyanúgy repülök veled,
A város felett minden éjjel,
A lelkem már rég a tiéd.

A keresztem még a nyakamban van,
Közepében a szíved lángja,
Mert már régen az enyém vagy...

Oh, Te vagy az, Angyal, akire vártam,
A másik szívéért jársz éjszaka.
Oh, Te vagy az, Angyal, akit láttam,
Egyetlen csókja elaltat...

Oh, Te vagy az, Angyal, akire vártam,
A másik szívére vársz éjszaka.
Oh, Te vagy az, Angyal, akit láttam,
Éjszaka könnyezel, mert egyedül vagy...

Vársz még mindig a felhők felett,
De hirtelen egy angyal jelenik meg melletted,
Átölel téged csendben.

Mindig mondtad, hogy vársz valakire,
Akivel megosztanád az életed örökre.

Most téged ölel és lágyan csókol,
A könnyeidet letörli orcádról
Csak tőled vár egyetlen szót...

Suttogva mondod, hogy szereted,
És végig őt kerested,
Mégis könnyezel,
Nem tudsz felejteni örökre!

Oh, Te vagy az, Angyal, akire vártam,
A másik szívére vártál éjszaka.
Oh, Te vagy az, Angyal, akit láttam,
Egyetlen csókja elaltat...

Oh, Te vagy az, Angyal, akit kerestem,
Az egyetlen, aki él bennem
Oh, Te vagy az, Angyal, akit álmodtam,
Akit örökre a szívembe zártam